Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
Ezt az asszonyt 18 éve tartó fájdalmas görnyedtsége nem gátolta abban, hogy részt vegyen a zsinagógai tanításon. Az Úr meglátta őt és előszólította, mert együtt érzett vele. Biztatóan szólt hozzá, gyógyító kezeit rátette, és azonnal feloldozta őt kínzó megkötözöttségéből.
Igehely: Lk 13:6-9; Kulcsige: Lk 13:9 „Hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!”
Jézus, miután figyelmeztette hallgatóit, hogy ha meg nem térnek, mindnyájan elkárhoznak, elmondja a terméketlen fügefáról szóló példázatot.
Igehely: Lk 13:1-5; Kulcsige: Lk 13:5 „Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.”
Napjainkban nagyon sok balesetről, természeti csapásról, katasztrófáról, terrorcselekményről, tragédiáról hallunk.
Igehely: Lk 12:54-56; Kulcsige: Lk 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”
Talán nem telik el nap, hogy ne néznénk meg az időjárás-előrejelzést. Napjainkban a fejlett technika segítségével az „idő próféták” elég pontosan prófétálnak. De történik úgy is, hogy az általuk mondottak nem teljesülnek.
Igehely: Lk 12:49-53; Kulcsige: Lk 12:49 „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!”
„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” – írja a Zsidókhoz írt levél 12:29 verse. Ő küldte e Földre, a „tűz csiholóját” Fia személyében. Később a Szentlélek is lángnyelvek formájában szállt le az első gyülekezet tagjaira Jeruzsálemben, az első pünkösd ünnepén. Az ember is képes a tűz csiholására.
Igehely: Lk 12:41-48; Kulcsige: Lk 12:43 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!”
Miután Péter meghallgatta Mestere vigyázásra és készenlétre ösztönző figyelmeztetését, felteszi a kérdést: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” Amikor szól az Úr az Ige által, lehet néha mi is így gondoljuk: „ez nem nekem szól, hanem másnak”.
Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”
Salamon király idejében, egyéb üdítőitalok hiányában, a bor volt az az ital, amelyet felszolgáltak nehezebb ételek mellé. Ő mégis arra int, hogy óvakodjunk a bor túlzott fogyasztásától. Figyelmeztet arra, hogy „ne nézd a bort, hogyan vöröslik” (31.v.), ami ahhoz vezethet, hogy még többet és többet kívánunk belőle, ezáltal pedig elveszíthetjük józan ítélőképességünket: „szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz” (33.v.).