Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: Lk 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”
Folytatódik a sarokba szorító hadjárat Jézus ellen. Most semleges embereket bérelnek fel, akik jó szándékot színlelve keresik Jézus kegyeit: „Mester, mi tudjuk, hogy helyesen szólsz... és tanítod az Isten útját”. Jézus nem szédül el a dicsérettől, mert átlát színészkedésükön.
Igehely: Lk 20:9-19; Kulcsige: Lk 20:14 „De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!”
Érdemes elgondolkodni előbb a nép (16), majd pedig a háttérben hallgatózó főpapok és írástudók reakcióján (19). A szőlő ura végleges döntést hoz: elveszti a gonosz munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.
Igehely: Lk 20,: 1-8 Kulcsige: 20:3
Ha a macska sarokba szorítja az egeret szinte biztos, hogy nyert ügye van. A boxolók is használják ezt a taktikát. Ha sikerül az ellenfelet sarokba szorítani, azzal leszűkül annak mozgástere, és egyre kevesebb esélye lesz az ütések kivédésére.
Igehely: Jel 1:17–20; Kulcsige: Jel 1:18 „És az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”
Az Úr Jézus emberré lett, és viselte ennek minden következményét. Személyesen tapasztalta, hogy mit jelent, amikor megalázzák és kicsúfolják, gúnyt űznek belőle, hamis híreket terjesztenek róla. Hamis vádak alapján halálra ítélték, és emberhez nem méltó halálban volt része.
Igehely: Zsid 9:11–14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Az áldozatok bemutatása arról szól, hogy vétkeztünk a teremtés isteni rendje ellen. Elismerjük, hogy nem tettünk eleget annak, amit Isten jogosan elvár tőlünk: hogy akaratának megfelelően szolgáljunk neki.
Igehely: Kol 2:8–15; Kulcsige: Kol 2:12 „A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.”
Krisztusba vetett hitünk által felismerjük, hogy bűnösök vagyunk, és emiatt halállal fogunk lakolni. Aztán a Krisztusba vetett hitünk arról szól, hogy bűneink büntetését az Úr Jézus magára vállalta, amikor meghalt helyettünk.
Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”
A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.