Igehely: Lk 9:1-11; Kulcsige: Lk 9:5 „Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük.”
Nem nagyobb a szolga az uránál (Jn 15:20). Jézus ebben is előttünk járt, hiszen saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt (Jn 1:11).
Igehely: Lk 8:40-56; Kulcsige: Lk 8:55 „Ekkor visszatért belé a lelke, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.”
Nincs nagyobb hatalom, mint a Teremtő Istené, akit Jézus képviselt, amikor a földön élt. A heti igesorozatban már láttuk, hogy Jézus parancsol a természeti erőknek, sőt a természetfeletti démoni lelkeknek is.
Igehely: Lk 8:26-39; Kulcsige: Lk 8:33 „Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.”
Olyan világban élünk, amelyikben egyre népszerűbbé válik az okkult és ördögi dolgokkal való foglalkozás, amit ártatlanak állítanak be. Pedig ő csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson (Jn 10:10) álcázva magát addig, amíg sikerül valakit elfoglalnia.
Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”
Kritikus és nehéz helyzetekben mindig nagy a kísértés és a nyomás az ördög részéről, hogy a hit helyett a kétségbeesést válasszuk. Ez olyan, mint amikor valaki nyári gumikkal akar rámenni a fagyos téli útra, a kocsi irányíthatatlan, a veszély garantált.
Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”
Sokan kifejezték már ezt a meggyőződésüket, akik Isten közelébe kerültek. Ez mindig különleges megtapasztalás. Aszáf is megvallotta ezt: De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet (Zsolt 73:23).
Igehely: Lk 8:16-18; Kulcsige: Lk 8:18 „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”
Nagyon fontos kérdés ez, melynek megválaszolásához nagy bátorságra, őszinteségre és alázatra van szükségünk. Sokkal könnyebb megvizsgálni, hogy hogyan hallgatják mások, vagy megkritizálni a hirdetését, de hogy hogyan hallgatom én, ez kemény dió.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.