Igehely: Mt 23:37-39; Kulcsige: Mt 23:37; Ef 5:29 „Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat.”
Mind a két hasonlat nagyon találóan mutatja be, hogyan gondoskodik Isten az egyházról. A csibéit szárnya alá gyűjtő és oltalmat adó tyúkhoz történő hasonlítás nagyon jó, de manapság egyre kevesebben látnak ilyet, így talán a gondoskodás nagyságát sem értik meg teljesen.
Igehely: Neh 9:9-31; Kulcsige: Neh 9:21 „Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában: nem nélkülöztek, ruhájuk nem szakadt le róluk, és a lábuk sem dagadt meg.”
Ebben az igeszakaszban Izráel népét három egymástól nagyon különböző életkörülményben láthatjuk: szolgaság Egyiptomban, vándorlás a pusztában és bővelkedő élet Kánaánban.
Igehely: 1Móz 22:1-19; Kulcsige: 1Móz 22:14 „Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.”
Isten nagy áldozatot kér Ábrahámtól. Amikor meglátja hitét és engedelmességét, megállítja és gondoskodik áldozati bárányról. Ábrahám hite (8) beigazolódik, így most már örömmel mondja „az Úr gondoskodik” (14a).
Igehely: Ézs 40:1-11; Kulcsige: Ézs 40:11 „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.”
Isten vigasztaló üzenete olvasható ezekben az Igékben. Az ember mulandósága, gyengesége szembe van állítva Isten dicsőségével, hatalmával, örökkévalóságával.
Igehely: Zsolt 104; Kulcsige: Zsolt 104:13 „Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.”
Nem könnyű valamit alkotni, viszont teremteni szép és nemes feladat. Ahhoz, hogy egy alkotás megfeleljen annak a célnak, amiért tervezve lett, szükséges hogy hozzáértő személy vagy személyek időt és energiát áldozva, megalkossák.
Igehely: Jn 17:1-5; Kulcsige: Jn 17:2 „Mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.”
A Fiú azzal dicsőíti meg az Atyát, hogy hatalma folytán örök életet ad (garantál) azoknak, akik megismerik az egyedül igaz Istent és Jézus Krisztust. Ez a megismerés azonban dinamikus az ige szerint, hisz Pál leveleiben több helyen is azt olvassuk, hogy Isten ismeretében növekedni lehet és kell.
Igehely: 2Pt 1:15-18 Kulcsige: 2Pt 1:16 „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.”
Amikor Péter és János a feltámadás reggelén az asszonyok híresztelésére a sírhoz futottok, még nem tudtak hinni. Amikor azonban beléptek a sírboltba és megnézték a helyet, ahol korábban Jézus teste feküdt, elszállt minden kételyük. Mi győzte meg őket? A leplek és az összegöngyölített fejkendő, ami még mindig a fej formáját őrizte. Jézus testét nem vihette el senki. Ha pedig nem külső beavatkozással tűnt el a test, akkor ő valóban feltámadt. János tehát látott, és hitt (Jn 20:8). Lukács a szemtanúkat kereste fel, és körültekintő pontossággal írta meg műveit (Lk 1:2-3, ApCsel 1:1).