Igehely: Lk 4:40-41; Kulcsige: Lk 4:40 „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.”
Az egyház történetében újra és újra fellángol a vágy arra, hogy a hívek személyesen találkozzanak Isten természetfeletti erejével. Legújabban a 20. század elején kapott lendületet az ún. „isteni gyógyítás igéje”.
Igehely: Lk 4:38-39; Kulcsige: Lk 4:39 „Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.”
Egy humoros történet szerint, szenteste a család az ajándékokat bontogatta. Az anyós sikoltva felkiáltott: „Jaj, micsoda szégyen! Egy csomag vattát kaptam!” Mire a veje: „Hát nem azt mondta anyuka, hogy fülbe valót kér?”
Igehely: Lk 4:31-37; Kulcsige: Lk 4:34 „Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!”
Jézus Krisztus Kapernaumban végzett szolgálata az emberek álmélkodását váltotta ki, mivel „szavának hatalma volt”(31.v.). Názáret elhagyása után ez a város lett Jézus állandó lakóhelyévé (vö. Mt 4:13).
Igehely: Lk 4:16-30; Kulcsige: Lk 4:22 „Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez?”
Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni Jézus galileai szolgálata felett. Igeszakaszunk arról szól, hogy hogyan fogadták szolgálatát Názáretben, ahol ifjúságát töltötte és felnevelkedett. Amikor a zsinagógában (állva) felolvasta a prófétai igét, az ún.
Igehely: Lk 4:14-15; Kulcsige: Lk 4:14 „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.”
A ma reggel olvasott két rövid igevers összefoglalja Jézus galileai működését. Jézus Krisztus mindenben Isten Lelkének a vezetése szerint járt, és szolgálatát is a Lélek erejével végezte.
Igehely: Lk 3:23-38; Kulcsige: Lk 3:38 „Ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.”
A nemzetségi táblázatok nem nagyon népszerűek, pedig minden egyes nemzetségtáblázatnak megvan a jelentősége és fontossága.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.