Mindennapi áhítatok

2018. január 6., szombat

Igehely: Lk 3:21-22; Kulcsige: Lk 3:21 „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég.”

Lukács elmondja, hogy az egész nép megkereszteltette magát Jánossal bűnbánata jeléül. Egyként a sok közül megkeresztelkedett Jézus is. Ám ezt az egészen röviden leírt eseményt kiemelte és emlékezetessé tette mindenki számára maga Isten Lelke.

2018. január 5., péntek

Igehely: Lk 3:15-20; Kulcsige: Lk 3:16 „János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.”

Bemerítő János igehirdetése hatalmas prófétai szó volt a régóta próféciára szomjazó nép körében. Érthető tehát, ha a megígért Messiást keresték a hallgatók Jánosban. Ő azonban minden félreértést eloszlatott, amikor önmagának az Eljövendőhöz való viszonyáról nyilatkozott.

2018. január 3., szerda

Igehely: Lk 3:7-9; Kulcsige: Lk 3:9 „A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és a tűzre vettetik.”

Bemerítő János Isten engedelmes eszköze volt, ezért tudta útbaigazítani az embereket. Érdemes megfigyelni, hogy hogyan szólította meg hallgatóit a Jordán partján: „Viperák fajzata!” Mi azt mondjuk egymásnak: kedves testvérek!

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 34:14-28 Kulcsige: 2Krón 34:21a „Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve!”

Jó­si­ás szem­be­sül az Úr há­zá­ban ta­lált tör­vény­könyv ki­je­len­té­se­i­vel, igé­i­vel és ez arra kész­tet­te, hogy meg­szag­gas­sa ru­há­it. Rá­ne­he­ze­dett az elő­de­i­től örö­költ hi­á­ba­va­ló­sá­gok súlya és ez bűn­bá­nat­ra kész­tet­te. Nem ér­tet­te tel­jes egé­szé­ben az Is­te­ni üze­ne­tet, de azzal tisz­tá­ban volt, hogy nin­cse­nek rend­jén a dol­gok és ebből nagy baj lesz. Tudni akar­ta Isten üze­ne­tét és ez az alá­za­tos ma­ga­tar­tás, menti meg őt és a népet a kö­ze­le­dő ve­szély­től. Isten az alá­za­tos és tö­re­del­mes szí­vet nem veti meg.