Mindennapi áhítatok

2017. november 28., kedd

Igehely: 4Móz 12:1-16 (12:1-13:1 Károli ford.); Kulcsige: 4Móz 12:10 „Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan mint a hó. Áron Mirjám felé fordult és látta, hogy poklos”

Istenfélő családon belül, édes testvérek közt támadt nézeteltérés. Ketten beszéltek egy ellen. Mirjám és Áron látszólag a szent igének kívántak érvényt szerezni a Mózes családjában. Tulajdonképpen ez csak ürügy volt.

2017. november 27., hétfő

Igehely: Jer 18:13-17; Kulcsige: Jer 18:15 „Engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton.”

Igen borzalmas dolog a hűtlenség, a feledékenység, az elhagyás! Lassan, fokozatosan, kis lépésekkel kezdődik! A gondolat és érzelemvilágunkban jelentkezik először. Aztán átalakítja időbeosztásunkat, figyelem- és energiagazdálkodásunkat. Kihat áldozatvállalásainkra is. Céljaink is módosulnak.

2017. november 25., szombat

Igehely: 2Kor 5:11-21; Kulcsige: 2Kor 5:15 „Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”

A látszat, a reklám sokszor csal. Megtéveszt. Önmegítélésünk is félre vezethet. Embertársaink véleménye sem mindig a legpontosabb ténymegállapítás. A gondolat és érzelem világunk azonban jó alapot szolgáltathat annak kiderítéséhez, hogy kinek, minek élünk.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.