Igehely: 2Pt 3:14-18; Kulcsige: 2Pt 3:18 „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”
Az elmúlt héten több szempontból próbáltuk vizsgálni a kegyelmet. Az első három nap azt néztük meg, hogy Isten részéről mit jelent a kegyelem, most az utólsó napokban pedig azt vizsgáltuk, hogyan vált elérhetővé számunkra a kegyelem.
Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
Nemrég egy internetes igehirdetésben a következő kijelentést hallottam: „ha az egyik napról a másikra éltek valamennyien, akkor meg vagytok áldva minden dolgotokban”. Sokszor azt várnánk a kegyelemtől, hogy az életünk minden területén áldásokat kapjunk. De vajon ez az irányzat teljesen biblikus?
Igehely: Ám 7:1-9; Kulcsige: Ám 7:6 „Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr.”
Ámósz, az Istentől kapott látomások során kétszer szólította meg az Urat, és kérte tőle a kegyelmet. Először ezt mondja „Ó Uram, Uram bocsáss meg”.
Igehely: 1Móz 6:5-14; Kulcsige: 1Móz 6:8 „De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.”
Az előző napokban a kegyelemnek néhány jellemzőjét ismerhettük meg:
- Öröklétben részesít
- Isten gazdagságából fakad
- Isten ajándéka
Igehely: Ef 2:1-10; Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Visszaemlékszem, hogy kiskoromban mennyire vártuk testvéremmel a karácsonyt és a születésnapunkat. Ez azért volt, mert mindig kaptunk valami kis ajándékot. Nem voltunk egy túl gazdag család, de szüleim meghozták azt az áldozatot, hogy ezeken az ünnepeken mindig legyen valami ajándék.
Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Amikor egy király nem csak a palotában űl mindenkit kioktatva, hanem kint van a frontvonalon és harcol az ő népéért, akkor azt írják a krónikákban róla, hogy dicsőséges tetteket vitt véghez!
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.