Mindennapi áhítatok

2017. október 27., péntek

Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige Mt 8:27 „Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”

Jézus Krisztus egyedülisége nemcsak tanításában, de csodát tevő hatalmában is megnyilvánult. Sok csodát tett a Megváltó földi életében: vakok szemét megnyitotta, a siketnek visszaadta a hallását, sántákat és bénákat tett egészségesekké. Ezekre talán azt mondaná valaki, hogy nem nagy ügy!

2017. október 25., szerda

Igehely: Zsid 2:1-4; Kulcsige: Zsid 2:3a „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?”

Az Úr Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy az Atyát bemutassa az embereknek. Amikor elkezdte a nyílt szolgálatát, ezt mondta a hallgatóknak: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1:15).

2017. október 24., kedd

Igehely: Jn 1:9-18; Kulcsige: Jn 1:18 „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. * 2Móz 33,20 ; Mt 11,27 ; 1Tim 6,16

Egy alkalommal Filep ezt mondta az Úr Jézusnak: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!” (Jn 14:8). Az emberben általában feltevődik a kérdés: Milyen is az Isten? Ha egyszer láthatnám! Ott van a vágy sokakban, lehet, csak kíváncsiságból, hogy valahogy, valamiképpen meglássák Istent.

2017. október 23., hétfő

Igehely: Zsolt 2; Kulcsige: Zsolt 2:7 „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! ApCsel 13,33 ; Zsid 1,5 ; 5,5 ; Zsolt 89,28 ”

Ki Jézus? Hogy létezik az, hogy csak általa lehet az Atyához jönni? Olyan kérdések ezek, amelyeket sokan feltesznek, amikor az evangéliumról hallanak. Vannak, akik szerint Krisztus csak egy tanító volt, vagy csak jó vallási vezető.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és ked­ves dolog, mikor egy fi­a­tal azzal tűnik ki, hogy Is­ten­hez ra­gasz­ko­dik. Nem a ki vagy fel­tű­nés vé­gett, hanem meg­győ­ző­dés­ből, el­kö­te­le­zett­ség­ből. A meg­győ­ző­dés nem di­va­tos, nyi­tott­ság ürü­gyén fe­lü­le­tes­ség­re nevel a világ, le­gye­nek a fi­a­ta­lok olya­nok, akik min­den­fé­le ta­ní­tás sze­lé­ben ide-oda há­nyód­nak és sod­ród­nak az em­be­rek csa­lá­sá­tól, tév­út­ra csá­bí­tó ra­vasz­sá­gá­tól (Ef 4:14). Nem is be­szél­ve az el­kö­te­le­zett­ség­ről, nem­hogy Is­ten­hez, de sem­mi­hez sem. Azzal ámít­va, hogy a gyö­kér­te­len­ség a sza­bad­ság, ör­dög­sze­kér­ként sü­ví­te­nek az éle­ten végig.