Mindennapi áhítatok

2017. október 14., szombat

Igehely: 2Tim 1:8-14; Kulcsige: 2Tim 1:12b „És meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.”

Évekkel ezelőtt az egyik gyülekezetben, igei szolgálatban, egy olyan kijelentést tettem, hogy sajnos vannak, akik érdekből járnak alkalmainkra, addig tart buzgóságuk, amíg bizonyos támogatást élvezhetnek, de nincs mély meggyőződésük hitüket illetően.

2017. október 12., csütörtök

Igehely: ApCsel 24:10-21 Kulcsige: ApCsel 24:14a „Úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”

„Áldott ige, üdvös ige, drága életige…” – énekeljük örömmel, buzgón gyülekezeteinkben. Valóban az! Aki üdvösséget nyert, annak áldott, kedves. Vezet az élet útjain, kiigazít, erőt nyújt, reményt ad, tanít, és sorolhatnánk. De mi van akkor, ha mások nem így gondolják?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 15:1–8 Kulcsige: Jn 15:5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Ismerős számunkra a kép, ami ebben a példázatban található: az Úr Jézus az igazi szőlőtő, az Atya a szőlősgazda, mi pedig a szőlővesszők. Az igazi szőlőtőben az Atya élete van, mert az Úr Jézus egy az Atyával. Az Atya élete a szőlőtőben, majd a szőlővesszőkben valósítja meg a gyümölcsözést. A sok gyümölcs az, ami az Atyát megdicsőíti, mert az Ő életének bőségéről tanúskodik.