Igehely: 2Krón 29:1-19; Kulcsige: 2Krón 29:10 „Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úrral, és akkor izzó haragja elfordul majd rólunk.”
„Nincs még egy olyan problémás gyülekezet, mint a miénk!” – gondolják és mondják sokan. Pedig minden gyülekezet problémás, csak nem ugyanazokkal a gondokkal küszködik. A keresztyén közösségek mindig is nehézségek között formálódtak.
Igehely: 2Krón 20:1-34; Kulcsige 2Krón 20:18 „Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat.”
Ez a történet egyszerűen magával ragadó. Először a király belső félelmeiről hallunk, amit imában Isten elé tár. A válaszul érkező isteni felelet után, amit Jahaziél próféta tolmácsol, Jósáfát megtudja, hogy mit kell neki és nemzetének tennie: Higgyetek Istenben, és megmaradtok!
Igehely: 2Krón 18:1-7.28-19:3; Kulcsige: 2Krón 19:2 „Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja.”
Jórám, Jósáfátnak, Júda királyának fia feleségül vette Aháb, Izrael királyának egyik lányát (2Krón 21:6). Mai kifejezéssel a két király apatárs lett. Megszokott volt, hogy a királyi családok között (érdek) házasságok köttettek. Tele van a történelem ilyen példákkal.
Igehely: 2Krón 17:7-19; Kulcsige: 2Krón 17:9 „Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.”
A zsidó istentisztelet erősen kötődött Jeruzsálemhez és a templomhoz. Minden férfinak kötelessége volt évente háromszor részt vennie Jeruzsálemben a főünnepeken. A fiatal király azonban olyan dolgot tesz, amire nem volt példa Sámuel próféta óta, aki több mint 100 évvel korábban élt (1Sám 7:15).
Igehely: 2Krón 16:13-17:6; Kulcsige: 2Krón 17:4 „Hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.”
Az új király jó példát látott apjától, és mivel istenfélelem volt szívében, a lehető legjobb döntést hozta meg azzal, hogy nem a környező népek bálványisteneit, hanem atyja Istenét, Jahvét kereste.
Igehely: 2Krón 15:9-19 Kulcsige: 2Krón 15:16 „Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.”
Az Úr Ászával volt (9.v.). Vajon ezt mások is észlelték, vagy csak szubjektív megállapítás, esetleg önbecsapás? A történetben úgy olvastuk, hogy sok izraeli polgár azért települt át Júdába, mert kézzelfogható nyomai voltak ott Isten jelenlétének.
Igehely: Préd 12:1–7 Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
A bölcs prédikátor emlékeztet az élet mulandóságára, és felszólít, hogy készüljünk az öregségre, amely elkerülhetetlen. Az öregedés természetes része az életnek. Nem kell félnünk tőle, de bölcsen kell készülnünk a fizikai és lelki változásokra. Testünk gyengül, és nem tudjuk már ugyanúgy tenni a dolgainkat, mint fiatalon. Mentális életünk és érzékszerveink is meggyengülnek. A képekkel, metaforákkal telített költői nyelv megkapóan ábrázolja ezt a folyamatot.