Igehely: Jn 20:24-31 Kulcsige: Jn 20:29b „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”
„Hiszem, ha látom” – mondjuk, amikor valaki irányában megrendül a bizalmunk és kételkedünk abban, hogy beváltja ígéretét, de olyankor is, amikor nagyon kevés az esélye annak, hogy valami történjék vagy megváltozzon.
Igehely: Jak 2:14-26; Kulcsige: Jak 2:19 „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.”
Jakab apostol meghúzza a vészféket, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet hinni Istenben, és mégis elkárhozni! Nem jó, hogy hiszek Istenben? De igen, csak nem mindegy, hogy hogyan.
Igehely: Ézs 7:1-14; Kulcsige: Ézs 7:9 „Még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!”
Ha figyelemmel követjük Izráel történelmét, megfigyelhetünk egy érdekes dolgot. Időközönként olyan szorult helyzetbe kerültek, akkora túlerővel rendelkező hadsereg támadta meg őket, hogy emberileg semmi kilátás nem volt a szabadulásra.
Igehely: Zsid 11:1-8; Kulcsige: Zsid 11:1 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”
A hitre jobban szükségünk van a mindennapi életben, mint gondolnánk. Modern világunk rákényszerít arra, hogy hit által fogadjunk el tényeket, tegyünk különféle dolgokat, fizessünk a pénzünkből, és folytathatnánk.
Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:28-29 „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 1Tim 4,16 és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”
Elrendelt dolog, hogy az ember meghaljon, és utána jön az ítélet. A kijelölt igeszakaszunkat olvasva szintén ezzel a gondolattal találkozunk. Amikor az Atya Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, olyan nevet ajándékozott neki, mely névre minden térd meghajol.
Igehely: Róm 3:21-31; Kulcsige: Róm 3:28 „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”
Az ember legnagyobb problémája nem az, hogy vétkezett, hanem az, hogy hogyan igazulhat meg.
Igehely: Zsid 12:1–3 Kulcsige: Zsid 12:1 „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.”
A mai felhívás nagyon nehéz. Nem szívesen vállaljuk a küzdést, de nem is vagyunk rá képesek önmagunktól. Bűnös természetünk nem szereti a terhet, de szereti a bűnt. Melyek ezek a bűnök az életünkben? A gonosz mindig ott támad, ahol gyengék vagyunk.
Az Úr Jézus megbocsátotta a bűneinket (ha már hívőkké lettünk), de a harc megmarad életünk végéig. A levél írója felszólít arra, hogy az előttünk levő pályán fussunk, ne cammogjunk vagy sétáljunk. És ráadásul legyünk állhatatosak!