2017. május 13., szombat
– János 6:27-35 Kulcsige: János 6:33
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
– János 6:27-35 Kulcsige: János 6:33
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
– Ézs 30:18-26 Kulcsige: Ézs 30:23
Isten határozottan ellenzi, hogy népe Egyiptomra támaszkodjon. Egyiptom, vagyis a világ, mindig a szolgaság szimbóluma marad. Isten azonban él, és Teremtő Úr! Ezen a földön mindent úgy teremtett, hogy az élet előrehaladását szolgálja. Ő adja számunkra a mindennapi kenyeret.
– 2Kir 4:42-44 Kulcsige 2Kir 4:43
A sok Istentől elfordult, bálványimádó ember között már alig voltak az Urat félők. Ezek keresték egymással a közösséget: összegyűltek ott, ahol a próféta volt. Egész iskola volt Elizeus körül.
– 1Kir 17:1-6 Kulcsige: 1Kir 17:6
Isten válaszát a nép bálványimádása miatt Illés vitte el a nép fejének, Akháb királynak. A király sem volt jobb, mint a népe. Az Úr szárazságot és éhínséget helyezett kilátásba. Feloldást ez alól a fenyítés alól kizárólag csak Illés szavai hozhattak.
– Zsolt 78:18-32 Kulcsige: Zsolt 78:24
Isten népét a pusztán keresztül akarta vezetni, és ott kívánt gondoskodni róluk. Az Úr értette és hallotta a kísértés vezérgondolatát: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
– János 6:1-15 Kulcsige: János 6:11
Isten Fia együttérzésből, szeretetből adott kenyeret a hozzá sereglő sokaságnak. Ő tudta, hogy mi következik: kérdés a tanítványokhoz, és egy gyermek uzsonnájának a felajánlása.
Igehely: Lk 10:17–24 Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: «Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.»”
Harminc évvel ezelőtt jelent meg egy film, amely Lukács evangéliuma alapján mutatta be Jézus életét. Több nyáron is levetítettem ezt a filmet kultúrházakban, sátrakban, utcán, még kocsmák udvarain is. Összességében vagy negyven alkalommal néztem meg, de nem tudtam megunni! A nézőket is megragadta, mert bemutatott egy mosolygós, derűvel, örömmel teli Jézust. Az emberek könnyen azonosultak vele. Ugyanakkor sokan a hívők közül megbotránkoztak: szerintük Jézus szentebb, visszafogottabb és komolyabb volt.