Mindennapi áhítatok

2025. december 24., szerda

Igehely: Jn 3:16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Az Úr Jézusnak Nikodémussal folytatott párbeszéde adja a keretet az ünnepre választott aranymondathoz. Izráel tanítója, a nagytanács tagja látogatásával kockáztat. Bizonyságtétele elismerő: „Mester, tudjuk…” Jézus válasza a mennyei állampolgárság feltételét adja.

2025. december 23., kedd

Igehely: Jn 13:34–35 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Búcsúzunk vasútállomáson, repülőtéren, leginkább a szülői ház kapujában. Érzelmekkel telített idők ezek. Az Úr Jézus búcsúzik tanítványaitól. Indul a szenvedések útjára, de előtte még neveli választottait, a szolgálatra készíti őket.

2025. december 22., hétfő

Igehely: Mk 12:28–31 Kulcsige: Mk 12:30 „És: «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!»”

Kérdezek, de nem kapok rá választ – az újságíróknak ez nagy csalódás. Persze, számos oka lehet annak, ha elmarad a párbeszéd. Például, mint ebben a történetben, hogy ez az írástudó valójában ellenfél. De Jézus elfogadja a kérdést. Amit mond, az alapjában véve már ismert.

2025. december 20., szombat

Igehely: Jel 21:1–4 Kulcsige: Jel 21:4 „És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

E jelenlegi életben különböző élmények képezik rengeteg öröm forrását. Ezek lehetnek fizikai, lelki vagy kapcsolati tényezőkből fakadó örömök. Mindegyiknek örülünk, a legszebbekre kedvesen emlékszünk, a megismételhetőkre pedig igyekszünk.

2025. december 19., péntek

Igehely: 1Pt 1:5–9 Kulcsige: 1Pt 1:8 „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.”

Miután a hét elején megvizsgáltuk, hogy mi a hívő ember állandó örömének forrása, ma reggel megfigyelhetjük, hogy milyen ez az öröm. Először is Péter apostol kimondhatatlan örömnek tartja a keresztyén hite céljának elérését, azaz lelke üdvösségét (1Pt 1:9).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).