Kulcsige: 1Kir 18:42b „Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé rejtette.”
Néhány hetes szárazság is megérződik a földeken. Hát még három és fél év! Izráelben nemcsak a földek voltak szárazak, a nép szíve is kopogott a szárazságtól. Isten megengedte az aszályt, hogy ráébressze őket a belső szárazságra.
Kulcsige: 1Kir 3:9 „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?!”
Meseszerűen hangzó, de nagyon is igaz igéket olvastunk. A mindenható Isten bátorítást ad az őt kereső Salamon királynak, hogy feltétel nélkül teljesíti egyetlen kérését.
Kulcsige: 1Móz 18:22 „Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az Úr előtt.”
John Knox, a híres skót reformátor sokat hangoztatott imája így szól: Uram, add nekem Skóciát, vagy meghalok! Égett a szíve népéért. Szép példája ez annak, amit Ábrahám, a hívők atyja tett a bűnben fetrengő Sodomáért.
Kulcsige: Mt 6:9 „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved.”
A fenti igeszakasz előzménye Lukács feljegyzése szerint az, hogy a tanítványok, hallva a Mester imádságát, kérik, tanítsa őket is imádkozni. Érezték lelkük mélyén, hogy Jézus szolgálatának, erejének nyitja az Atyával ápolt bensőséges kapcsolat. Nincs ez másként ma sem.
Kulcsige: Zsolt 51:14 „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen.”
Sok mindenben keresi az örömet az ember. Dávidnak emberileg mindene megvolt az örömhöz. A legfontosabb: lelke békessége hiányzott. Az Istennel való kapcsolatot megzavarta a paráznaság, gyilkosság, bűntudat.
Kulcsige: Jn 3:17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”
Most vakáció van. Ha véget ér az iskolai szünet, felmerül a kérdés: – Mit tettél a vakációban? Sokszor hangzik el válaszként: – Semmit.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.