– 1Kor 11:1-16
Akik helyükre kerülnek, áldássá lesznek. Urunk követőit nem csak egybeterelte, hanem őrhelyüket is elrendelte. Az apák legyenek követhető példák. Ha egy gyermek szeretné Krisztust megismerni, legyen elég számára édesapját/szüleit megfigyelni.
– 1Pt 5:1-11
Inkább szeretünk ajándékainkkal, mintsem feladatunkkal foglalkozni, de Atyánknak az a rendelete, hogy csak a munkásnak legyen bére. Így van meg a nyájon/családon belül mindenkinek a maga feladata, és lesz méltó jutalma.
– Kol 3:12-17; 21
Képességünk Isten ajándéka és nem saját szerzeményünk. Felebarátaink építésére és nem megalázására kell használjuk azokat. Amihez értünk, azzal könnyen válhatunk felfuvalkodottá. Ez abban nyilvánul meg, hogy ledorongolással próbálunk másokat felzárkóztatni, pedig biztatással kellene.
– Ef 6:1-4
Ha összedolgozunk az Úrral, akkor leszünk összhangban egymással: a szülők legyenek felkészültek a vezetésre, a gyermekek pedig készek az engedelmességre. Mint szülők nagyon fontos, hogy jó irányba haladjunk, hívjunk és mutassunk.
– 1Thessz 2:1-12
Apaként először Istennek kell engedelmes gyermekévé lennünk, hogy aztán gyermekeinknek alkalmas vezetője lehessünk. Nem lehet Isten felé engedetlenséget tanúsítani, gyermekeinktől meg engedelmességet követelni. Olyan lelki gyermek legyél, amilyen gyermekeket szeretnél!
– Róm 15:8-13
A reménység olyan kellemes előérzet, amit valamilyen bekövetkező jónak a várása támaszt és táplál bennünk. Társadalmunkban a „reménykedik” szavunk eltorzult azzal, hogy a legtöbb esetben bizonytalan vágy lett belőle.
Igehely: Zsolt 90:1–17 Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
A mai napon ezt a jól ismert zsoltárt vesszük szemügyre, Mózes imádságát, amely az emberi élet mulandóságáról, Isten örökkévalóságáról, kegyelmének fontosságáról szól. Arra hív minket, hogy ragadjuk meg idejében Isten kegyelmét, és bölcsen éljük az életünket.