2017. január 15., vasárnap
– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27
Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt.
– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27
Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt.
– Mk 3:13-19; Kulcsige Mk 3:13
A kimerítő lelki munka végeztével Jézus felment a hegyre imádkozni és virrasztani (Lk 6:12). Megpihenni Isten szolgálatában csak imádkozva lehet! Lazítani nem szabad, mert az „ordító oroszlán” szertejár, keres (1Pét 5:8).
– Mk 3:7-12; Kulcsige Mk 3:11
Jézus elhagyta Galileát, és tanítványaival együtt visszavonult a Genezáreti-tó keleti partjára. Jelenléte nem maradt titokban, mert a tömeg követte őt. A környező provinciákból, de még a pogány területekről is „nagy sokaság” tódult hozzá, mivel hallották, milyen nagy dolgokat visz véghez.
– Mk 3:1-6; Kulcsige Mk 3:5a
A kapernaumi zsinagógában a farizeusok Jézust lesték: vajon fog-e gyógyítani szombatnapon? Jézus, tudva, mi van bennük, most megkérdezte őket: „Szabad-e szombatnapon jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani”? A farizeusok hallgattak.
– Mk 2:23-28; Kulcsige Mk 2:28
A farizeusok folyamatosan vádfelületet kerestek Jézus személyében, tevékenységében és tanítványaiban. Igyekeztek közelébe férkőzni, de szándékaik mindig hamisak voltak. Kérdéseik által csapdákat állítottak Jézusnak, meglátásaikban elhamarkodottan pálcát törtek felette.
– Mk 2:18-22; Kulcsige Mk 2:19
A babiloni fogság után Izráelben elterjedt tradíció lett a böjtölés. Habár az ószövetségi törvény egy évben csupán egy böjtnapot írt elő (3Móz 16:29), a Jézus idejében élő farizeusok legalább két napot böjtöltek egy héten (Lk 18:12).
Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?