2017. május 28., vasárnap
– Zsolt 127
Igénk három olyan tevékenységünkre mondja, hogy hiába, ami létfontosságú: a házépítés, a városőrzés és a kenyérkeresés. Isten áldása nélkül ezek hiábavaló fáradozások.
– Zsolt 127
Igénk három olyan tevékenységünkre mondja, hogy hiába, ami létfontosságú: a házépítés, a városőrzés és a kenyérkeresés. Isten áldása nélkül ezek hiábavaló fáradozások.
– Zsid 12:25-29 Kulcsige: Zsid 12:28
Egy mindent megrendítő esemény vár a földre. Még egyszer ítél az Úr: a tűzben égve az atomok is recsegve, ropogva felbomlanak. Ez a „még egyszer” mindenre kihat, kivéve a keresztyén és Isten kapcsolatát.
– 1Kor 2:6-13 Kulcsige: 1Kor 2:9
A megfeszített Krisztusról szóló evangélium az Isten titkos bölcsessége. Nekünk, akik hittel fogadtuk a hirdetett igét, és megbánva bűneinket, hozzá tértünk, Isten adta a Szentlelket, hogy megismerjük azt, amit ő ajándékozott az Úr Jézussal együtt nekünk.
– Mk 16:14-20 Kulcsige: Mk 16:19
Az Úr Jézus Krisztus mennybemenetele szükséges és természetes következménye volt halálának és feltámadásának. Halála, amely engesztelés volt a világ bűneiért, kivezető kapu volt a földi létformából.
– Fil 3:17-21 Kulcsige: Fil 3:20
A polgárjog a születéssel kezdődik. Születésünktől kezdve mi reánk is számítanak az ország lakosai körében. Rólunk, keresztyénekről, azt mondja igénk, hogy a mi polgárjogunk a mennyekben van, mert megszülettünk az Isten számára a megtérés és újjászületés által.
– Lk 15:1-7 Kulcsige: Lk15:7
Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus örült, amikor látta, hogy a társadalom kivetettjei, a bűnösök és vámszedők jönnek őt hallgatni. Maga mellé fogadta őket, asztalközösséget vállalt velük. Isten Fiának jelenlétében a bűnösök megtértek és igazakká lettek Isten előtt.

Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”
Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.
Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.