2017. március 29., szerda
– Ézs 1:1-17
Az első fejezet teljes egészében igazságtalanságról és igazságszolgáltatásról szól. Isten igazságtalannak találja, hogy népe, akivel annyi jót tett, elhajolt tőle.
Mindennapi áhítatok
2017. március 28., kedd
– Róma 8:1-17
A Római levél 8. fejezetében a test lelkünk bűnre és gonoszságra törekvő hajlamát jelenti. Ezt nevezzük még óembernek, bűnös természetnek is. Az új ember lelkünknek Isten felé törekvő hajlama.
2017. március 27., hétfő
– Tit 2:11-15
Az ember szívesen elválasztja azt, amit Isten egybekötött (Mk 10:9). Így van ez a jócselekedetekkel is. Vannak, akik olyan Istenben hisznek, aki számukra csak egy végső lény, mindenek ősoka, kezdete és fenntartója.
2017. március 26., vasárnap
– Róma 14:13-23
A hívő ember életében az új élet jelenléte és ereje leginkább a törekvéseink szintjén látható. Cselekedeteinkben tévedhetünk, vétkezhetünk (1Jn 2:1-2), de törekvéseinkben és vágyunkban, hogy Istennek tetsző életet éljünk, tökéletesek lehetünk.
2017. március 25., szombat
– Zsolt 119:41-48
A Biblia leghosszabb zsoltárának visszatérő gondolata az Úr Igéje. Az író különböző fogalmakkal segíti a mondanivaló megértését: Az Úr törvénye, rendelkezése, döntése, parancsolatai, bizonyságai, intelmei, ígéretei. Értékes kijelentések hangoznak el Isten Igéjéről, pl.
2017. március 24., péntek
– Róma 5:1-11
Vannak reménységek, amelyekről menetközben kiderül, hogy nem működő dolgokhoz fűződnek. Ezek csalódást és szégyent váltanak ki bennünk. De üdvösségünk reménysége nem ilyen. Ez nem szégyenít meg, mert sziklaszilárd a biztosíték: Isten szeretete, amely kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”
Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?