Mindennapi áhítatok

2024. június 26., szerda

Igehely: 1Kor 13:8–13; Kulcsige: 1Kor 13:8 „A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.”

Pál apostol a mennyeire utalva ezt írta: „eljön a tökéletes” (10.v.). A korinthusi gyülekezet számára oly fontos prófétálás és nyelveken szólás is „meg fog szűnni” (8.v.), amikor eljön a mennyei közösség Istennel. Sok más egyéb mellett, mint pl.

2024. június 25., kedd

Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.).

2024. június 23., vasárnap

Igehely: Ef 3:14–21; Kulcsige: Ef 3:19 „És így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.”

Hogyan visz minket közelebb Istenhez a Krisztus szeretete? A Szentlélek segít szeretetteljes közösségbe kerülni az Úr Jézussal, ezáltal közel kerülni a mennyei Atyához is. Igeszakaszunk ebbe a lelki valóságba ad bepillantást.

2024. június 22., szombat

Igehely: Ef 3:1–13; Kulcsige: Ef 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”

Ha a gyülekezetben élőknek tartaniuk kell egymástól vagy a vezetőiktől, ez a legrosszabb, ami Isten népe körében előfordulhat. Ha tőlünk, Krisztus követőitől és szolgáitól mások óvakodnak, az nagyon rossz képet mutat rólunk. Akhábtól, Jézabeltől, Heródestől mindenkinek tartania kellett.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.