Mindennapi áhítatok

2024. május 6., hétfő

Igehely: Mt 24:3–14; Kulcsige: Mt 24:10 „Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.”

Fiatalként, olyan huszonöt évvel ezelőtt, az egyik ifjúsági órára egy jelenettel készültünk, amiben az utolsó idők jeleit próbáltuk bemutatni egy híradó-összeállításban. A katasztrófák hírei csak jöttek egymás után. Volt hír háborúkról, árvizekről, földrengésekről, gyilkosságokról stb.

2024. május 5., vasárnap

– Jn 19:25–27; Kulcsige: Jn 19:27 „Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.”

Jézus Krisztus nem csupán egy virágcsokor átadásával fejezte ki szeretetét (habár övé a mező minden virága) édesanyja és minden ember felé, hanem abban, hogy önmagát adta a bűnösökért. Jézus a kereszten – Isten legnagyobb szeretetét és gondoskodását láthatjuk ebben, amit a világnak adhatott.

2024. május 4., szombat

Igehely: Mt 23:37–24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Úgy érezzük, hogy Jézus könnyes szemmel mondja ezeket a szavakat. Siratja Jeruzsálemet és a népét. Annyira fájdalmas neki, hogy elutasítják Isten irgalmát, kegyelmét, amit mutat a Fiában, Jézus Krisztusban. Inkább bíznak a vallásukban, a templomukban.

2024. május 3., péntek

Igehely: Mt 23:29–36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”

A farizeusok és Jézus közötti ellentét kicsúcsosodik, amikor Jézus – miután képmutatóknak, bolondoknak és vakoknak nevezte őket – végül azt mondja a farizeusoknak: kígyók, viperafajzatok! Igazából ezzel arra utal, hogy a hazugság atyjától származnak (Jn 8:44).

2024. május 2., csütörtök

Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket.

2024. május 1., szerda

Igehely: Mt 23:1–15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”

Miközben egyre közelebb jutunk az evangélium végéhez, egyre élesebbé is válik a Jézus és a farizeusok közötti szembesítés. Ők keresik a lehetőséget, hogy kivégezzék őt, Jézus pedig egyre nyilvánosabban bebizonyítja a képmutatásukat. Főleg ebben a fejezetben, amiben a hétszeres Jaj nektek!

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 17:20–23; Kulcsige: Jn 17:22 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

A Fiú kereszthalála visszahelyezte az embert az Édenben elvesztett jogaiba. Jézus halála az Atya kegyelmes akaratát valósította meg. Az ő útja nem e világból vezetett az Atya felé, hanem Isten felől az embervilág felé. Ez az ő páratlan kapcsolata az Atyával. Ebből következik a mi egymással való egységünk: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20–21).

Jézus napi programja megegyezett az Atyától rá osztott feladatokkal (Jn 5:19, Jn 8:29 stb.). Minket sem oldott fel ennek kötelezettsége alól. Az engedelmesség a lelki egészségünk, szolgálatunk alapja.