Igehely: Mt 17:22–23; Kulcsige: Mt 17:22 „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik.”
Jézus tanítványai a Messiáskirályt várták, mint minden hívő zsidó. Ezért meglehetősen zavarodottak voltak, mert semmi jelét nem látták annak, hogy Jézus királyságra törekedne.
Igehely: Mt 17:14–21; Kulcsige: Mt 17:18 „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.”
Jézus azért jött le a földre, hogy bemutassa Istent az embereknek. Például azt, hogy ő a legfőbb hatalom a világon. Ennek az ismeretére nagy szüksége van az embernek. Isten hatalmasabb a Sátánnál, aki a bukott angyalok vezére. Őt, illetve a bukott angyalokat hívják ördögöknek, démonoknak is.
Igehely: Mt 17:1–13; Kulcsige: Mt 17:2 „És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság.”
A három kiválasztott tanítványnak életre szóló, kiemelkedő élménye volt ez a rövid, de dicsőséges tapasztalat.
Igehely: Mt 16:24–28; Kulcsige: Mt 16:25 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”
Jézus elmondta, mit jelent őt követni. Azt is, hogy ennek ára van: aki őt követi, annak fel kell vennie a keresztet. Aki a keresztet vitte, tudta, hogy szenvedni fog. Erre figyelmeztet Jézus: a követése szenvedésbe kerül. Van olyan szenvedés, amit a környezetünkben élők okoznak.
Igehely: Mt 16:21–23; Kulcsige: Mt 16:21 „Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
Az Úr Jézus messiási küldetéséről beszél a tanítványoknak. Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnap fel kell támadnia! Benne van a kell, ami azt jelenti, hogy az Atyától kijelölt úton megy végig.
Igehely: Mt 16:13–20; Kulcsige: Mt 16:18 „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”
Az Úr Jézus kérdést tett fel a tanítványoknak: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Péter adta meg a helyes választ: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Erre a tényre épül fel az egyház.
Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”
Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?