Igehely: Róm 12:9–16; Kulcsige: Róm 12:9 „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”
A szeretet parancsolata köti össze azt a sor intelmet, amelyek a gyülekezet közösségi életéhez és a kívülállókkal való kapcsolatokra vonatkoznak. A képmutatás helyett őszinte szeretetre van szükség (9.v.).
Igehely: 1Kor 13:8–13; Kulcsige: 1Kor 13:8 „A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.”
Pál apostol a mennyeire utalva ezt írta: „eljön a tökéletes” (10.v.). A korinthusi gyülekezet számára oly fontos prófétálás és nyelveken szólás is „meg fog szűnni” (8.v.), amikor eljön a mennyei közösség Istennel. Sok más egyéb mellett, mint pl.
Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.).
Igehely: Fil 2:1–4; Kulcsige: Fil 2:2 „Akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”
Mi következik Krisztus iránti szeretetünkből? Az övéinek szeretetteljes közössége is. Ennek fenntartása megkívánja, hogy egyetértésre jussunk, törekedjünk az egységre.
Igehely: Ef 3:14–21; Kulcsige: Ef 3:19 „És így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.”
Hogyan visz minket közelebb Istenhez a Krisztus szeretete? A Szentlélek segít szeretetteljes közösségbe kerülni az Úr Jézussal, ezáltal közel kerülni a mennyei Atyához is. Igeszakaszunk ebbe a lelki valóságba ad bepillantást.
Igehely: Ef 3:1–13; Kulcsige: Ef 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”
Ha a gyülekezetben élőknek tartaniuk kell egymástól vagy a vezetőiktől, ez a legrosszabb, ami Isten népe körében előfordulhat. Ha tőlünk, Krisztus követőitől és szolgáitól mások óvakodnak, az nagyon rossz képet mutat rólunk. Akhábtól, Jézabeltől, Heródestől mindenkinek tartania kellett.
Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”
Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.