Igehely: Mt 9:18–26; Kulcsige: Mt 9:25 „Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt.”
A halál általánosan, kivétel nélkül hatalmat vesz Ádám minden leszármazottján. Nemcsak a vén embereken, hanem a magzatok felett is. Ennek a valósága megdermeszti az emberi szívet, félelemmel tölti el. Mi mindannyian ismerjük a halál hatalmát.
Igehely: Mt 9:14–17; Kulcsige: Mt 9:17 „Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”
A régi tömlő elvesztette már rugalmasságát, az óbor letisztult, lecsendesedett. Az új tömlő rugalmas, az új bor pezseg. Jézus ezt a hasonlatot használja az ó és az új szövetségre nézve. „A tanítványaid miért nem követik a régi zsidó szokásokat, hagyományokat?
Igehely: Mt 9:9–13; Kulcsige: Mt 9:13 „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: «Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.» Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Az egészségipar fejlettsége (a visszaélések ellenére is) jelzi az emberi empátiát és segítőkészséget a betegségekben szenvedők iránt. Készek vagyunk óriási áldozatokat meghozni beteg szeretteink megsegítése végett.
Igehely: Mt 9:1–8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Mi könnyebb? Megbocsátani egy ember bűneit vagy meggyógyítani a betegségét? Az egyik fizikai kihívás, a másik pedig lelki-szellemi. Egy orvosilag gyógyíthatatlan betegséggel nem tudunk mit kezdeni. Kimondjuk, hogy lehetetlen. És ez a könnyebbik megvallás ma a részünkről.
Igehely: Mt 8:28–34; Kulcsige: Mt 8:32 „Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.”
Jézus szavára ma elül a vihar, holnap engedelmeskednek a démonok. Hatalma nem névleges, vagy csak szóbeli hatalom. Urunk hatalma tényleges. A szava sem légből kapott, hanem megtörténik. Jézus nem beszél a levegőbe: akit megszólít, annak reagálnia kell.
Igehely: Mt 8:23–27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Isten az embert tevékeny életre teremtette és már kezdetben a tettek mezejére állította. Az élet értelmessége, hasznossága, a beteljesülés érzet a tevékenységeinkhez kapcsolódik.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.