Mindennapi áhítatok

2024. február 11., vasárnap

Igehely: 1Pt 3:1–7; Kulcsige: 1Pt 3:1 „Ugyanígy, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket.”

Manapság az emberek úgy gondolják, hogy a családban sok mindenre van szükség: mindenféle gépekre, modern berendezésekre ahhoz, hogy minden jól működjön és boldogok legyenek. És sajnos, ez nem elég. Jó és hasznos, de nem elég.

2024. február 10., szombat

Igehely: Mt 9:27–31; Kulcsige: Mt 9:27 „Amikor Jézus továbbment onnan, követte őt két vak, akik ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!”

Amikor nagy szükségben vagy, sokszor hagyja el az ajkad hasonló kérés, mint amit a vakok kiáltottak Jézus felé: könyörülj, segíts, szánj meg... A rászorulók számára ez létfontosságú, hogy embertársaik könyörületesen bánjanak velük.

2024. február 9., péntek

Igehely: Mt 9:18–26; Kulcsige: Mt 9:25 „Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt.”

A halál általánosan, kivétel nélkül hatalmat vesz Ádám minden leszármazottján. Nemcsak a vén embereken, hanem a magzatok felett is. Ennek a valósága megdermeszti az emberi szívet, félelemmel tölti el. Mi mindannyian ismerjük a halál hatalmát.

2024. február 8., csütörtök

Igehely: Mt 9:14–17; Kulcsige: Mt 9:17 „Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”

A régi tömlő elvesztette már rugalmasságát, az óbor letisztult, lecsendesedett. Az új tömlő rugalmas, az új bor pezseg. Jézus ezt a hasonlatot használja az ó és az új szövetségre nézve. „A tanítványaid miért nem követik a régi zsidó szokásokat, hagyományokat?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A sze­líd ember ke­mé­nyen har­col. Tudja, hogy a test­ben való lét min­den pil­la­na­ta az el­bu­kás le­he­tő­sé­gét rejti, ezért arra tö­rek­szik, hogy ne test sze­rint éljen, és ne testi módon ha­da­koz­zon. A bűn elő­ször a gon­do­la­tok­ban keres fész­ket, majd onnan ki­in­dul­va ural­ja le az ér­ze­lem­vi­lá­got, a test tag­ja­it. Ezért a hívő ember el­ső­sor­ban a saját gon­do­la­ta­i­val vívja meg a har­cot, azo­kat igyek­szik fog­lyul ej­te­ni a Krisz­tus irán­ti en­ge­del­mes­ség­re. Nem kicsi küz­de­lem ez!