Mindennapi áhítatok

2024. január 4., csütörtök

Igehely: Zsolt 103:1–10; Kulcsige: Zsolt 103:1-2 „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”

Az ember hamar felejt. Nem mindenkire érvényes ez, de sokunkra igen. Az Ige felhívja a figyelmünket, hogy ne felejtsük el, mennyi jót tett velünk az Úr! Életünk folyamán hányszor voltunk betegek? Legyen az akár fejfájás, akár súlyos betegség, ami műtétet igényelt.

2024. január 2., kedd

Igehely: Ef 6:18–24; Kulcsige: Ef 6:18 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért.”

Mikor halljuk, hogy az imádságról van szó, akkor az az első hozzáállásunk, hogy jól ismerjük ezt a témát. Mégis ez az a terület, amit valószínűleg mindannyian jobban kéne gyakoroljunk. Az Ef 6:18-ból ki szeretnék hangsúlyozni két dolgot.

2024. január 1., hétfő

Igehely: Hab 2:1–4; Kulcsige: Hab 2:3b-4 „Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Zsid 10,37; 2Pt 3,9 4 Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”

A múltat nem tudjuk megváltoztatni, a jövőt pedig nem ismerjük, viszont a jelenben elmélkedünk úgy a múltról, mint a jövőről. Újév táján szinte mindenkiben felmerül a kérdés: Vajon milyen lesz ez az év? Mi fog történni világszinten, országszinten, gyülekezeti szinten vagy egyéni szinten?

2023. december 31., vasárnap

Igehely: Zsolt 66:1-20; Kulcsige: Zsolt 66:5 „Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között.”

Sok-sok kihívással teli év utolsó napjához érkeztünk. Ha visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy részünk volt sok örömben, de nehézségekben is. Sokszor keserített bennünket a járvány, az aszály, a háború, az energiaválság, betegség és még sok minden egyéb.

2023. december 30., szombat

Igehely: Ef 5:8-11; Kulcsige: Ef 5:8 „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.”

A sötétség a fény hiánya, ahol pedig megjelenik a világosság, ott a sötétség megszűnik. Pál apostol is erre az igazságra emlékezteti az efézusi gyülekezet tagjait. Ők egykor sötétségben éltek, de most világosság lehetnek az Úrban.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.