2024. január 1., hétfő

DÉLELŐTT | 
Talán ebben az évben?

Igehely: Hab 2:1–4; Kulcsige: Hab 2:3b-4 „Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Zsid 10,37; 2Pt 3,9 4 Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”

A múltat nem tudjuk megváltoztatni, a jövőt pedig nem ismerjük, viszont a jelenben elmélkedünk úgy a múltról, mint a jövőről. Újév táján szinte mindenkiben felmerül a kérdés: Vajon milyen lesz ez az év? Mi fog történni világszinten, országszinten, gyülekezeti szinten vagy egyéni szinten? Ezekre a kérdésekre a válasz igen egyszerű: Nem tudjuk! Lehet, hogy bizonyos dolgokra számítunk vagy várunk, de a jövőt Isten nem helyezte a mi kezünkbe.

Talán ebben az évben el fog jönni az Úr… Vagy lehet, hogy nem jön el, de ebben az évben engem hazaszólít. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő, Isten felelősséggel ruház fel bennünket. Habakuk próféta tudta, hogy neki mi a feladata: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám, és mit felel panaszomra” (Hab 2:1). Nekünk is ezt kell tennünk: figyelni az Úr szavára, és bízni az ő ígéretében. Ha úgy tűnne, hogy „késik is”, várjuk reményteljesen, mert „biztosan bekövetkezik”.

Az énekíró megfogalmazza a kérdést: „…és te hogy várod őt, ég és földnek Urát?” Nem mindegy, hogyan élünk és hogyan várjuk őt. Te várod az Úr Jézust? Biztosan visszajön.

Papp Lénárd

DÉLUTÁN | 

Isten áldása legyen rajtunk

Igehely: 4Móz 6:22–27; Kulcsige: 4Móz 6:24-26 „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”

Minden ember szeretne áldott lenni, de a hívő ember jól tudja, hogy az áldás Istentől származik. Ebben az évben is minden egyes nap nagy szükségünk lesz Isten áldására. A jó hír az, hogy Isten nemcsak meg akar áldani bennünket, hanem arra bátorít, hogy buzgón kérjük tőle az áldást. Az Úr Jézus a következőket mondja: „Kérjetek és adatik nektek…” (Mt 7:7). Jakab apostol is, amikor Isten bölcsességéről beszél, a következőket mondja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1:5). Isten kész megáldani életünket, évünket, de elvárja, hogy ráhagyatkozzunk, és tőle kérjük az áldást!

Ha megfigyeljük, az ároni áldás kihangsúlyozza, hogy mennyire szükséges Isten közelsége számunkra: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr!”, „Fordítsa feléd orcáját az Úr!” Isten orcája akkor ragyog ránk, és lesz felénk fordítva, ha tőle kérjük az áldást, neki engedelmeskedünk, és Őt követjük mindenben.

Papp Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.