Mindennapi áhítatok

2022. szeptember 12., hétfő

Igehely: Neh 5:1-8; Kulcsige: Neh 5:7a „És miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat!”

A szükségben levő nép egységét belső feszültségek kezdték ki. Zálog alá, majd eladásra kerültek földjeik, kölcsönt kellett felvenniük adóik kifizetésére, és ami a legsúlyosabb, rabszolgaságba kellett adniuk gyermekeiket tehetősebb honfitársaiknak.

2022. szeptember 10., szombat

Igehely: Neh 4:1-8; Kulcsige: Neh 4:8 „Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”

A félelem egy olyan láthatatlan kötél, amely által az ellenség egész életedben vezetni fog. A félelemkeltéshez nincs szükség rettenetes dolgokra, inkább mindennapi kis adagokra, és a félelem kötele lassan olyan vastagra nő, hogy akit megfogott, nem képes azt elszakítani.

2022. szeptember 8., csütörtök

Igehely: Neh 3:13-27; Kulcsige: Neh 3:20 „Utána Bárúk, Zakkaj fia épített buzgón egy másik részt a szöglettől Eljásíb főpap házának a bejáratáig.”

„Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatott buzgósággal.” A kőfal emelkedik folytonosan és folyamatosan. A folytonosság vízszintesen látszik meg, a folyamatosság pedig függőlegesen. Mikor Isten közbelép egy ember vagy egy nemzet, egy gyülekezet vagy egy közösség érdekében, ott változások történnek.

2022. szeptember 7., szerda

Igehely: Neh 3:1-12; Kulcsige: Neh 3:5 „Ezek mellett a tekóaiak építették a falat. Előkelőik azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.”

Nem elég terveket szőni, nagy ígéreteket tenni, álmodozni. Mikor eljön az idő, fel kell állni, és munkához kell látni. A tékozló fiú a moslékos vályúnál észrevette nyomorúságos helyzetét és tervezett: elmegy az atyjához, elmondja, hogy vétkezett, és kérni fogja, hogy fogadja őt vissza.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!