Igehely: JSir 3:22-26; Kulcsige: JSir 3:26 „Jó csendben várni az Úr szabadítására.”
Nem olyan régen nagyon siettem valahová, amikor az egyik forgalmas úton sorra váltottak előttem pirosra a közlekedési lámpák. Tehetetlennek éreztem magam, és nem örültem túlzottan.
Igehely: Zsid 9:11-15; Kulcsige: Zsid 9:15 „hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!”
Ha két ember nagyon megharagszik egymásra, nehéz a békülés, mert általában nem beszélnek, még szóra sem méltatják egymást. Ahhoz, hogy megbéküljenek, szükség van egy harmadik félre, aki közbenjár, elősegíti a helyreállást; aki jól ismeri mindkettőt, és jót akar mindkettőnek.
Igehely: Zsolt 131:1-3; Kulcsige: Zsolt 131:2 „Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.”
Meg kell tanulnunk időt és módot adni arra, hogy Isten szólhasson hozzánk. Nem láthatjuk Őt a szemünkkel, hangját sem hallhatjuk fülünkkel. Ezek a testrészeink a teremtett világ észlelésére és érzékelésére valók.
Igehely: 2Kor 11:1-6; Kulcsige: 2Kor 11:2 „Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.”
Az ige gyakran úgy mutatja be a gyülekezet kapcsolatát Jézus Krisztussal, mint a vőlegény és menyasszony kapcsolatát. Egy ilyen kapcsolatban azt az időt, ami el kell, hogy teljen a nagy eseményig, amikor a vőlegény és menyasszony ünnepélyesen eggyé lesznek, nem a tétlen várakozás jellemzi.
Igehely: Zsolt 95:1-10; Kulcsige: Zsolt 95:6 „Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!”
Méltó a mi Istenünk, hogy kifejezzük hódolatunkat, alázatunkat úgy is, hogy térdre esünk előtte. Méltó és illendő ezt megtenni otthon, a családban és a gyülekezetben is. Korunk keresztyénei ezt egyre kevésbé gyakorolják. Ki lehet magyarázni, hogy az Úr a szíveket vizsgálja, a többi nem számít.
Igehely: Tit 3:3-8; Kulcsige: Tit 3:4 „De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete.”
Kedd reggel van, új nap. Meríts erőt a nap kezdetén Isten biztató igéjéből! Gondolj Isten irántad való mérhetetlen jóságára és irgalmára! Jézus Krisztus kereszthalála által megszabadított a bűn rabságából. Örök életet adott neked.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.