2024. október 9., szerda

DÉLELŐTT | 
Jób: gazdag üknagyapaként

Igehely: Jób 42:10–17; Kulcsige: Jób 42:16 „Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.”

Jób élettörténete különösen megmutatja azt, mi történik a láthatatlan világban, mert mindazok, amik a háttérben történnek, szintén az Isten irányítása alatt állnak. Különleges példa előttünk a Jób Isten iránti hűsége.

E történet csúcspontját a könyv végén találjuk szép, áldott befejezésként. Az áldás akkor jön, amikor Jób elismeri Isten szuverén hatalmát, ha nem is érti, mi történik vele és körülötte. Megalázkodik és bűnbánatot tart. Ebben a mélyen megalázkodott állapotban kész megbocsátani barátainak, sőt közbenjárni Isten színe előtt értük. Isten megmutatja ebben a leírásban azt is, hogy ő a földi áldás forrása. Tőle származik az élet, az egészség és minden jó, amit élvezhet az ember a földön. Nagy áldás ezen a földön a család, akikkel körülvesz minket Isten. Jób visszakapta életét, egészségét, gyermekeit, rokonait. Életéhez kapott még száznegyven évet, egészséggel, gyermekekkel, unokákkal, dédunokákkal.

Nagy jutalom vár azokra, akik minden körülmények között hűségesen kitartanak mindhalálig Jézus Krisztus követésében.

Nagy György

DÉLUTÁN | 

Imádság a nyomorúság idején

Igehely: Zsolt 102:1–19; Kulcsige: Zsolt 102:2–3 „Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!”

A nyomorúság, amiben a zsoltárosnak része volt, testi és lelki fájdalmakkal járt együtt. A fájdalmát súlyosbította a tudat, hogy az élete a mulandóságnak van alávetve (4.v., 5.v., 12.v.), gyakorlatilag senki nincs mellette, olyan, mint a magányos madár a háztetőn (8.v.). Mindezek mellett még az ellenség gyalázását is el kellett viselnie (9.v.).

A legfájdalmasabb azonban az a tudat volt, hogy a nyomorúsága Isten háborgó haragja miatt van, és azt gondolta, azért emelte fel az Úr, hogy magától eldobja (11.v.).

A zsoltáros hite azonban sokkal nagyobb és erősebb volt, mint a bajok, amelyek őt körülvették, mert a problémák ellenére is csak Istentől kéri és várja a gyógyulást. A hite abban nyilvánult meg, hogy megvallotta: Isten örökkévaló, könyörületes, és fel fogja építeni Siont.

Fontos megválaszolni néhány kérdést: Tudsz-e jönni Istenhez, ha problémák vesznek körül? Szoktál-e másokat is bátorítani arra, hogy a problémák közepette Istenhez kiáltsanak?

Fekete Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.