Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”
A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.
Az Isten iránti hűség próbája lehet az, ha mások ítélkeznek felettünk vagy minősítik a munkánkat. Erre senkinek nincs felhatalmazása, mondja Pál. Nem is törődik ezekkel, és ez olykor az ítélkezőket bosszantja.
Lesz egy nap, amikor a sötétség titkai nyilvánosságra kerülnek. A te dolgod az, hogy légy hűséges. De miben? Először is a hitben. Pál figyelmezteti Timóteust, hogy ezt tartsa meg, mert némelyek a hit dolgában hajótörést szenvedtek.
Aztán a szolgálatban. Amikor a szolgálat sokrétű, fárasztó és negatív kritikával társul, hajlamosak vagyunk feladni. Megfáradnak a legkülönbek is. Te mit teszel? Kiben bízol? Honnan merítesz erőt? Istenben bízz, és légy hűséges!
Király Ernő
Félj Istenedtől!
Igehely: 2Pt 2:17 „Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.”
Péter apostol óva int a vigyázásra a tévtanítókkal szemben, akik azt hirdetik, hogy a megváltott bűnös ember szabad, és bármit tesz, már nem számít bűnnek: a megváltás végérvényes. Ez a gondolkodásmód istentelen élethez vezet, végül a kárhozatba visz. A láthatáron megjelent tévtanítók különösen sok követőre találnak, mert az érzéki élvezetek korlátlan szabadságát kínálják. Nem az élet forrásából merítenek, hanem a pillanatnyilag kínálkozó forrásból, ami nem csillapítja a lélek szomját. Viharban és nehéz időkben úgy alkalmazkodnak, hogy mindig hátszelet kapjanak. A pillanatnak élve nem látnak maguk előtt utat, sem célt, míg végül az örök sötétség homályába sodródnak.
Balgaság lenne az apostol figyelmeztetését mellőzni, mert végül az igazán ítélő Istennel találjuk szemben magunkat. „Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!” (Péld 3:7) Az istenfélő életnek meglesz a jutalma. „Ki itt e földön küzdött, a győzők közt lesz ott” (HH 347). A lélek üdvössége a legdrágább, amit megnyerhetsz. Küzdj, és az Úr győzelmet ad!
Király Ernő
