2025. szeptember 8., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ciprusz: Szalamisz és Páfosz városa

Igehely: ApCsel 13:4–12 Kulcsige: ApCsel 13:12 „Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.”

Isten küldte el Pált és Barnabást, ők voltak a pogánymisszió úttörői. Isten kegyelmét hirdették azoknak, akik addig távol voltak. Cipruson először a zsinagógába vitték az evangéliumot, azonban a helytartó, Szergiusz Paulusz is hallani akarta, mit hirdetnek. Micsoda öröm lehetett megtapasztalni, hogy a világ valóban szomjazik az evangéliumra! A Szentlélek hatalmasan bizonyságot tett, megerősítve az üzenetet, amit hirdettek, amikor Elimás szembeszállott velük, és Isten megvakította őt.

A világ ma sem szomjazik kevésbé az evangélium után, a Szentélek pedig ma is arra hív bennünket, hogy hirdessük azt. Pál és Barnabás elhívása több szempontból is különleges, azonban nem egyedülálló, hiszen Isten minden keresztyént az első tanítványokhoz hasonlóan elküld, hogy evangéliumot hirdessünk a világban. Nem csak Cipruson, mindenhol ellenállásba ütköztek az evangélium hirdetői. Mi is számíthatunk erre, de ahogyan Pállal és Barnabással volt a Szentlélek, ugyanúgy számíthatunk mi is arra, hogy velünk lesz.

A Szentlélek jelenlétének és erejének megtapasztalása annak a kiváltsága, aki engedelmeskedik az elhívásnak.

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

Isten mindenkit megítél

Igehely: Préd 3:14–17 Kulcsige: Préd 3:17 „De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre.”

Mi csak korlátozottan érthetjük meg Isten örökkévalóságát és mindentudását. De amennyit felfogunk belőle, az elég arra, hogy csodálatra, imádatra késztessen minket. A prédikátort is lenyűgözte az, amit Istenből megismert: rájött, hogy minden, amit Isten tesz, örökké megmarad, és mindent akarata szerint rendezett el: múltat, jelent és jövendőt.

Bárcsak mi is meg tudnánk állni, kiszakadni a rohanó életből, felszítva magunkban a vágyat, hogy Istent jobban megismerjük, és benne gyönyörködjünk! Azonban azt is kívánom, hogy ismeretünkben jussunk tovább, mint a prédikátor! Ismerjük fel, hogy Isten Krisztusban megítélte minden bűnünket, és ezért félelem nélkül csodálhatjuk az Ő szentségét és tökéletes igazságosságát. Micsoda kiváltság, hogy Isten – bár a távolság mérhetetlen volt ember és Isten között – Krisztusban egészen közel jött hozzánk, minden elválasztó akadályt eltávolított. Mennyei Atyánk lett, a gyermekeinek nevez bennünket.

Ne múljanak el napjaink hiába: olvassuk Isten igéjét, és azon elmélkedve igyekezzünk egyre jobban megismerni Őt!

Mezei Tamás

 Napi áhítat

Igehely: 1Pt 2:1–6 Igehely: 1Pt 2:4-5 „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt «kiválasztott és drága»; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”

Tegnap este főleg a saját épülésünkért imádkoztunk, hogy Isten Lelke bennünk lakva, a maga templomává formálhasson minket. Ma folytassuk az imádkozást, hogy megtisztuljon teljesen az életünk, levessünk minden bűnt, és lelki növekedésünket semmi se gátolja. A lelki növekedést kívánni kell, vágyjunk teljes szívünkkel arra, hogy Krisztusban növekedjünk. Ez természetes kell legyen számunkra, ezt vágyjuk, kérjük, ezért imádkozzunk ma is.