Igehely: ApCsel 17:1–9 Kulcsige: ApCsel 17:6 „Amikor nem találták ott őket, Jászónt néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek.”
A keresztről szóló üzenet kettéosztotta az időszámítást, meghódította milliók szívét, és megváltoztatta az egész világot. Nincs ehhez mérhető erő.
Amikor Pál apostol Thesszalonikába érkezett, szokása szerint a zsinagógában kezdte az igehirdetést. Voltak, akik elhitték, hogy Jézus a Messiás, voltak, akik nem hitték. De sokan csatlakoztak hozzájuk a pogányok közül.
Ez esetben a zsidók érezték úgy, hogy valaki félrevezeti a népüket, ezért a saját Messiásuk ellen lázadva felbujtottak embereket, hogy Pált és társait elfogják és megbüntessék. Úgy beszélnek róluk, mint akik az egész világot „felforgatják”. Ez így is van, pozitív értelemben. Semmi sem változtatott annyit pozitív irányba az emberiségen, mint a megtérés evangéliuma. Ezek a zsidók azonban úgy vélekedtek, hogy Jézus evangéliuma hoz zűrzavart. Nem csoda, hiszen vakok voltak, és szerették a sötétséget, ezért a világosság bántotta őket. De valójában ők voltak a jónak a megrontói. Ne féljünk tehát azoktól, akikben az evangélium ellenkezést vált ki!
Pap Benjámin
Isten nem személyválogató az ítéletben
Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:6-8 „Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd.”
Pál apostol csodálatosan építi fel a római levelet, amiben az ítélettől a kegyelemig vezeti az olvasót. Először az ítéletről beszél. Az apostol hosszasan bizonyítja, hogy nincs igaz ember Isten előtt (Róm 3:23), legyen valaki zsidó (a választott nép közül való) vagy pogány. A bűn pedig maga után vonja az Isten igaz ítéletét (Róm 2:2).
Az Isten ítélete az emberek cselekedetei alapján fog történni (Róm 2:6). Félrevezető az az állítás, hogy „Nem azért fog valaki elkárhozni, mert bűnös, hanem azért, mert nem kellett a kegyelem.” Habár erről beszél János apostol (Jn 3:19), és igaz, hogy az emberek megmenekülhetnének Jézus által, de téves azt állítani, hogy nem a bűneik miatt ítéli el Isten őket. Isten a tettek alapján ítéli meg az embereket, és ilyen szempontból nincs sem zsidó, sem pogány, aki ne találtatna híjával. Sőt az ítéletben sincs különbség köztük. De mégis van kegyelem azoknak, akik „állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre” (Róm 2:7). A különbség tehát a kegyelemben van.
Pap Benjámin