Igehely: 2Kor 12:6–10 Kulcsige: 2Kor 12:7 „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.”
Pál a zsidó tévtanítókkal vitázva kényszerül arra, hogy saját szolgálatát taglalja. A dicsekvés elkerülése végett rátér az „Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira” (2Kor 12:1). Szól a testébe adatott tövisről is, ami őt alázatban tartja. A szenvedésben gyakran feltevődik a „Miért?” kérdés. Próbáink között jól tesszük, ha Pál példáját követve imában fordulunk Atyánkhoz. Megváltozik a perspektívánk. Szívből könyörögve már nem is az a legfontosabb: miért vagyunk egy adott helyzetben. Míg emberi értelmünk a miérteket kutatná, hitünk inkább azt kérdezi: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6, Károli). Amire Ő elhív, elég számunkra az Ő kegyelme. Ez több a mi erőnknél. Nem nekünk, az Ő nevének szerez dicsőséget. Lawrence Crabb így fogalmazza meg az Úrra utalva: „Nem ismerlek elég jól ahhoz, hogy ne legyen másra is szükségem.” (Crabb, Lawrence J.: Közelebb Istenhez, Budapest: Harmat 1993, 19. old.)
Milyen tövisekkel kell szembenéznünk? Hogyan formálja életünket általuk?
Vékás Benjámin
Jónás a menekülést választja
Igehely: Jón 1:1–16 Kulcsige: Jón 1:3 „El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az Úr elől.”
„Hová menjek lelked elől? Orcád elől hová fussak?” – kérdezi a zsoltáros (Zsolt 139:7). Ez az ige jutott eszembe, mikor a Via Dolorosán rám köszönt egykori diákom.
Jónásnak volt kijelentése az Úrtól. Az ige feljegyzi, hogy II. Jeroboám Jónás próféciájával összhangban szerezte vissza „Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig” (2Kir 14:25, Károli) Azt is tudta, hogy Isten alkotta az eget és a földet. Ismeri neki szánt tervét, mégis menekül. Menekül Tarsísba, menekül a hajófenékre, az álomba saját rossz lelkiismerete elől. Nincs ínyére, hogy az Úr a megtérő ellenségeit is szereti. A szolgálat terhét nem bírja a lelke. Hivatása ellen lázadva kénytelen a pogány hajósoknak beismerni kettősségét. Istennek mégis terve van vele.
Ne csak alkalmilag legyünk Urunk keze ügyében! Ne meneküljünk személyre szabott terve elől, hisz legtöbbször jól tudjuk, mit vár tőlünk! Sok keserűségtől őriz meg így békességben! Akarata és terve, ha nem is mindig kellemes, de a legáldottabb út a számunkra!
Vékás Benjámin
