Igehely: Lk 4:38–44 Kulcsige: Lk 4:43 „Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.”
Jézus népszerűsége tetőpontján dönt úgy, hogy továbblép. Simon anyósát meggyógyítja, napnyugtakor sokakat meggyógyít, az emberek ragaszkodni akarnak hozzá. Mégis elmegy.
A küldetéstudat erősebb a népszerűségnél. Jézus nem a tömeg várakozásai szerint alakítja szolgálatát, hanem az Atya akarata szerint. „Erre küldettem el.” – ez a magyarázat mindenre. Isten országának hirdetése fontosabb, mint a csodák. A gyógyítások csupán jelei ennek az országnak, nem pedig célok önmagukban.
Jézus küldetése egyetemes: minden településnek szüksége van az evangéliumra. Ma is kísért minket, hogy ott maradjunk, ahol eredményesek vagyunk, ahol megbecsülnek. De Krisztus követésének része a tovább haladás is. Vannak, akik még nem hallották az evangéliumot.
A történet tanítása világos: Isten országának hirdetése nem választható küldetés, hanem kötelezettség. Krisztus követőinek nem saját kényelmük szerint, hanem Isten akarata szerint kell élniük életüket.
Hogyan ismerjük fel Isten vezetését életünk következő szakaszára? Miben mutatkozik meg küldetéstudatunk?
Veress Efraim
Méltányos osztozkodás
Igehely: 1Sám 30:16–25 Kulcsige: 1Sám 30:24 „Hogy is hallgathatnánk rátok ebben? Hanem amekkora a része annak, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a fölszerelésnél maradt; egyforma részt kapjanak!”
Dávid bölcs döntése igazságossági elvet teremt meg. Amikor katonái egy része a zsákmányért harcolt, mások pedig a felszerelést őrizték, vita támadt a javak elosztásáról. A harcosok nem akartak osztozkodni azokkal, akik „csak” őrködtek. Dávid azonban felismerte, hogy minden szolgálat értékes. Az őrök nélkül elveszett volna a felszerelés, a harcosok nélkül pedig nem lett volna zsákmány.
Ez az elv ma is érvényes a keresztyén közösségben. Minden szolgálat – legyen az látványos vagy háttérben végzett – egyformán fontos Isten szemében. A prédikátor és a takarító, a kórusvezető és a technikus egyaránt részese Isten munkájának.
A méltányos osztozkodás azt jelenti, hogy senkit sem nézünk le szolgálata miatt, és mindenkinek megadjuk az őt megillető tiszteletet és elismerést. Dávid rendelete törvénnyé és szokássá lett Izráelben mindörökre (1Sám 30:25).
Hogyan értékelhetjük méltányosan a különböző szolgálatokat a gyülekezetben? Mit tanít ez a történet az igazságosságról?
Veress Efraim
