2017. május 1., hétfő

DÉLELŐTT | 
Maradandó eredmény

– 1Kor 3:6-15

Pál apostol rövid, szemléltető leírása arról, hogy a hívő ember kifogástalan építőmester kell, hogy legyen – mint Isten munkatársa – és nem romboló, eszembe juttatja az Úr Jézus Krisztus hegyi beszédének utolsó gondolatát: Aki hallja Jézus tanítását, és meg is cselekszi a hallottakat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. (Mt7:24)
Mivel egyre gyakoribb napjainkban a társadalmi, lelki, gazdasági, politikai cunami, hát nem mindegy, hogy az ember a hitét mire építi. Sokan csalódottak. Eltántorodtak, mivel a fundamentum nem az Úr Jézus volt. Megfontolás nélkül homokra építették házukat, így eleve meg voltak számlálva a napjai. Aztán az se mellékes, hogy milyen anyagból készül a ház. Aki spórolni akar, az kegyetlenül ráfizet ama napon. De az, aki a drága dolgokat építi be, hogy lelki háza szilárdan maradjon, az jól teszi, mert az Atya a legdrágábbat áldozta fel értünk: Fiát, az Úr Jézus Krisztust.
Mi az, amit napjainkban a lelki ház építésekor kispórolnak, és emiatt ott van az összeomlás veszélye? Milyen tanácsokkal lát el erre nézve a Biblia?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

„Aki megveti felebarátját, vétkezik”

– Péld 14:19-27

Az ember szívesebben barátkozik olyannal, akitől kaphat, mint olyannal, akinek adnia kell. A Példabeszédek könyve szerint pénzzel sok barátot lehet szerezni, sőt még igazságot is az ítéletben. A szegényt viszont a barátja is gyűlöli. Isten népe között azonban nem kell így lennie. Sokszor jogot formálunk arra, hogy megvetéssel beszéljünk emberekről, népekről, kultúrákról. Ilyenkor mindig a magunkét tartjuk feljebbvalónak. Végignézted már, amikor a fiúk focicsapatot választanak? Már mindenkit beválasztottak, végül marad egy páratlan gyerek, „a szerencsemalac”. Láttad már az arcát? Hát az önbecsülését? Ézsaiás 53 szerint az Úr Szolgája megvetett volt, és az emberektől elhagyatott. A megvetés azt is kifejezi, hogy nincs rád szükség. Te vagy az utolsó, akire gondolnánk. Akivel így bántak gyermekkorában, rengeteg gátlást halmozott fel lelkében. Isten az a szobrász, aki a félredobott márványdarabból is remekművet tud faragni. Megfontolatlan magatartásunkkal azonban hosszan gyógyuló sebeket tudunk okozni.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!