2019. április 18., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Uram, meddig nézed el ezt?

Igehely: Zsolt 35:17-28; Kulcsige: 35:17 „Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!”

Gyakran szükség van a türelemre a mindennapi életben, szeretteink, munkatársaink, szomszédjaink irányába. Feltesszük néha a kérdést, hogy meddig kell a türelmet gyakorolni? A tanítványoknak is kérdés volt, hogy hányszor kell türelmesen, szeretettel megbocsátani, netán még hétszer is? Megdöbbentette őket a Mester válasza (Mt 18:21-22). Isten türelme másképp működik, mint az emberé. Dávid ebben a zsoltárban Istentől kért segítséget, így rá kell hagyatkoznia Isten időzítésére, Aki a maga terve, és nem az ember igénye szerint dolgozik. Jézus nem sietett Lázárt meggyógyítani, de feltámasztotta a halálból, és ez az esemény Isten dicsőítésére adott okot még Virágvasárnap is. A mártírok a mennyben ezt kérdezik: „meddig vársz még az ítélettel?” Ők is türelemre vannak intve, akármennyire jogos a kérésük, mert az Isten munkája végbe kell menjen (Jel 6:9-11).

A XXI. század bűnös világát vajon miért tűri el még mindig Isten? Mert nem akarja, hogy egyesek elvesszenek, akik még mindig a kárhozat útján vannak. Meghosszabbítja a kegyelmi időt, azokért, akiknek még nincs a lámpásukban olaj. Bárcsak ne alvással telne a felkészülésre szánt idő! Tekints úgy a mai napodra, mint Istentől kapott türelmi időre!

Fazakas György

DÉLUTÁN | 

A mi Húsvéti Bárányunk önfeláldozó

Igehely: Zsid 9:19-26

A Zsidókhoz írt levél nagyon szépen bemutatja Krisztus megváltói munkájának nagyszerűségét és hatásosságát. Az ószövetségi szertartások és eszközök képmásai annak, amit Jézus végzett el. Milyen jó meglátni, hogy Krisztusban a képmás valósággá lett, és egy tökéletes és járható utat készített az üdvösségre. (1) Amíg a főpap más vérével járult Isten jelenlétébe engesztelést szerezni, addig Jézus önmagát áldozta fel. Ennek hatása a mennyben is érvényesül, ahol az Atya előtt minket képvisel. Mennyire különbözik ez a bűnös ember lelkületétől, aki minden mást fel tud áldozni, amikor önmagáról van szó. Jézus magát áldozta fel, amikor rólunk volt szó. (2) Ennek az áldozatnak olyan hatása van, hogy nem kell többet megismételni, úgy, ahogy a főpap évente tette az Engesztelés napján. A szellemi világ erőviszonyait is végérvényesen tisztázta: a győztes a mi Urunk! (3) Jézus az idők végén jelent meg, vagyis amit elvégzett az végleges. Nem fog következni olyan üdvtörténeti korszak, amikor Isten valamilyen más módon kínálná az üdvösséget az embernek.

„Jézusban bízz, üdvre más út nem visz! Szelíd hangjának engedj, S boldog lesz életed!” (HH 237)

Fazakas György

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?

Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!