2020. március 18., szerda

DÉLELŐTT | 
Legalább a végén megértették

Igehely: Mt 16:1-12; Kulcsige: 16:12 „Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”

Ha figyelmesen olvastuk ezt a történetet, észrevehettük, hogy a tanítványok a földi gondolkodás rabjai voltak: „Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret!” (7.v.). Ez a földi gondolkodás elvette a figyelmüket Jézus igazi üzenetéről. Sokszor esünk mi is abba a csapdába, hogy már nem is tudunk Jézusra figyelni, mert a földi helyzetünk annyira elhatalmasodik gondolkodásunkon, hogy az időnk 100%-át igénybe veszi. Mit tehetünk annak érdekében, hogy újból képesek legyünk Jézusra figyelni, hogy újból eljöjjön a felüdülés pillanata, amikor az Ő igéje élővé válik számunkra, és megértjük azt? Legyünk őszinték magunkkal, és valljuk meg, hogy sokszor olvassuk az igét, de nem értjük. Inkább vegyünk példát az etióp főemberről, akitől Fülöp megkérdezte: „Érted is, amit olvasol? Erre így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” (ApCsel 8:30-31).

Kedves testvérem, az a kérdés ma reggel, hogy mennyire vagy őszinte magaddal? Érted, amit olvasol? Azért imádkozom, hogy együtt elmondhassuk: „Ekkor megértette”.

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Bátor ifjak

Igehely: Józs 6:22-25; Kulcsige: Józs 6:23 „Bementek tehát az ifjú kémek, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját. Kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül.”

Sokszor nehéz beleélni magunkat az ószövetségi kor eseményeibe, mert túl nagy az időszakadék köztünk és az akkori világ között. Ezért is tűnik olyan borzalmasnak a Józsué könyve, mert nehéz megértenünk, hogy Isten miért irtotta ki azokat a kánaáni népeket. Tudnunk kell, hogy az akkori világ nem olyan volt, mint a mai. Mi élvezzük a különböző békeegyezmények feltételeit, amelyek lehetővé teszik a békés együttélést, és megóvnak minket attól, hogy bárki, bármikor országunkra törjön és elfoglalja azt.

Az olvasott igében betekintést kapunk egy olyan időszakba, amikor a bátorság nagy erény volt. Ha megpróbáljuk ezt a mai környezetbe helyezni, megértjük, hogy a hívő embernek nagy bátorságra van szüksége ahhoz, hogy az ellenség táborába menjen és kémkedjen. Megtudakolja, hogyan tudja legyőzni az ellenséget, hol vannak a gyenge pontok, és milyen stratégiával tud csapást mérni rá. Általában ezektől a dolgoktól félünk és tartózkodunk, mert nagy az esélye, hogy „Jerikóban maradunk”.

Ma gondolkozz el azon, hogy mikor volt utoljára az, hogy te az ellenség táborába mentél kémkedni? Mikor voltál ehhez elég bátor és felkészült?

Ferkő Attila

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:16–24 Kulcsige: ApCsel 16:18 „Ezt több napon át művelte. Mivel Pált bosszantotta ez, megfordult, és ezt mondta a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.”

Lídia megtérését követően Pál és társai különös helyzetbe kerültek. Az imádkozás helyére tartva egy kislánnyal találkoztak, aki démoni megszállott volt, és képes volt jövendőt mondani. A találkozás pillanatától kezdve a kislány napokon át azt ismételgette, hogy: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Habár ez igaz volt, Pál mégis megbosszankodott rá (mert ez nem természetes viselkedés). De miért?