2021. február 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Félelem helyett bizalom

Igehely: Mk 6:45-52; Kulcsige: Mk 6:50 „Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

A bizalom alapvető tényezője a mindennapi életüknek. Mindenekelőtt Istennel kapcsolatosan, de más téren is fontos. Az ember, mint társas lény, a párkapcsolatában, a házasságban és sokféle közösségi életében számít rá. „Számítok a bizalmadra!” - szokták mondani. A jövő felé irányuló érzését, érzelmét, a jövőbe vetett hitét is kifejezheti a bizalom szó. Jézus hangja, félelmet elűző hang. „Bízzatok!” - Én vagyok, aki feladatot adok nektek, aki néha kényszerít (45v.) vagy magatokra hagylak titeket, hogy küzdjetek. Jézus hatalma az Atyával való szoros kapcsolatban rejlik. Ebből azt is megértjük, hogy a félelmet elűző erő, nem csupán bátorító kijelentés. Nem is csak az egymáshoz való tartozás kinyilvánítása. Jézus jelenléte, bátorító hangja együttvéve olyan belső folyamat, amely mennyei erőforrásból táplálkozik. Mindennapi életedben mennyire tapasztalod Jézus bátorító jelenlétét és erőt adó szavait? Abból merítve tudsz-e másokat bátorítani, bizalmat nyújtani szeretteid vagy embertársaid felé? Jézus beszállt és rend lett tanítványai lelkében. „Szállj azok hajójába”, akiket az Isten rád bízott, és hozd az ima és a Lélektől fakadó bátorító szavak békéjét, erejét részükre!

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Győztesek az Isten templomában

Igehely: Jel 7:9–15; Kulcsige: Jel 7:14 „Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”

Tegnap prófétai képen keresztül szemléltük a megdicsőült gyülekezetet. Vágyat nyertünk szent népéhez tartozni! Sötétség országából a fény hazájába jutni. Ez az Ige pedig győztesekről beszél. Az ókori harci életben a győzelem és a dicsőség erősen összetartozott. Harcukban képviselték nemzetük gyermekeit. Győzelmüket a bálványok, általuk elképzelt istenségek erejének tulajdonították. A görög-római világ tele volt ilyen kultusszal, kultikus eseményekkel. Milyen jó és áldott helyzetben élhetünk Krisztus katonáiként, akik nem a képzelet démonikus szellemvilágának vagyunk hódolói, hanem az élő Istennek. Nem az athéni, immár romként álló emlékhelyeiben rejlik erőforrásunk. Nem a mítoszok istennőinek templomai, csábító oszlopcsarnokainak gyönyörei tartanak bűvöletben, hanem élő, nagy Alkotónk. Megváltónk egyetlen és örök Királyunk trónja vonz bennünket. Érzed a fellelősséget? Járj a világosságban! (1Jn 1:7-10) Harcolj a világosság fegyvereivel! (Róm 13:14) A Bárány, aki Ő maga győzött bűn, világ és az ördög felett, velünk van! Szeretnék találkozni majd veled a szent menetben!

Bódis László

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 5:1–6 Kulcsige: 1Kor 5:5 „Átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.”

A gyülekezetben megtűrt bűn fertőzi a közösséget, megszomorítja azokat, akik a szentség útján járnak. Nem emberi ítélkezésről beszél itt az apostol, hanem a Lélek által kapott tekintélyről, amellyel a szentek közösségét ruházza fel az Úr. Lelepleződik a nyílt vagy titkos bűn. Ahhoz, hogy a bűnös megtérjen, szükséges, hogy a közösség elhatárolódjon a bűntől. A korinthusi hívők ahelyett, hogy a helyreállás érdekében ideiglenesen kiközösítették volna a megtérni nem akaró bűnöst, dicsekedtek a bűnnel, és védték a vétkest. Pedig „Vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits Mihály, Jónás könyve).