2022. március 3., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A felebarát irgalmas

Igehely: Lk 10:25-37; Kulcsige: Lk 10:37 „Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

Megriadok, hogy hátsó szándékkal jött a Mesterhez! Ami felől tudakozódott, az a halandó ember legfontosabbik kérdése, viszont ezzel az indulattal lefokozta azt holmi eszmecsere szintjére. Az Úr Jézus ismerte gondolatait. Mégis azzal a komolysággal kérdez vissza, amely a témát megilleti. A törvénytudó helyesen válaszol, majd figyelmeztetést kap, hogy gyakorolja is, amit mond. Ennek súlya alatt továbbra is elméleti síkon marad, és újra kérdez: „De ki az én felebarátom?”

A felebarát az Ószövetségben még az én népemhez tartozót jelentette. A fogalom a századok során beszűkült, és már csak a hittestvért tekintették felebarátnak, vagy az ugyanazon nézeten levőt. A példatörténet által az Úr Jézus tudatosította ezt a beszűkülést. A szükségben levőt épp a vallás dolgában tekintélyesebbek nem vették észre. Helyes kegyességi magatartást csak a megvetett samaritánus tanúsított, és ő lett a bajba került felebarátja.

Tedd magad a másik helyébe! – figyelmeztettek tanítóink. Valóban: a szeretet parancsának engedelmeskedve hogyan szeretném, és hogyan tanúsítanék iránta irgalmat, ha én magam lennék az a másik?

Szilágyi László

DÉLUTÁN | 

A Szolgakirály

Igehely: Jn 13:13-17; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

„A legtöbb ember mindig egy fokkal feljebbre kívánkozik annál, ahol éppen van.” – Kortársam volt, és a velünk párhuzamos alegység vezetője, csendes, de igen felkészült szakember. Szívesen beszélt velünk magyarul, és elég jól. A régi ismerősi körből most már véglegesen hiányzik. A személye időnként felidéződik bennem, és ez a megállapítása is. Ugye, az Úr Jézus erre is mondhatná, hogy ti közöttetek ne így legyen (Mt 20:26).

Mit tanulhatunk ez alkalommal a Mestertől? A szolgálatban – legyen az bár igen alacsonyrendű – a személy tisztessége továbbra is ugyanaz. A tanítványnak az ilyenszerű – „Nekem kell ezt csinálnom?!” – döntéshelyzetben irányt mutat az, aki korábban már előtte járt. Az Úrtól kaptuk a megbízatást, és hozzá a képességet az egymásnak való kölcsönös szolgálatra. Ennek megcselekvésében is Ő a példa, aki „nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő”, és „szolgai formát vett fel” (Fil 2:6-7).

Ez a bibliai szakasz az evangéliumnak abból a nagy egységéből való, amelyben az Úr Jézus búcsút vesz a tanítványaitól. Kegyelem, ha ilyen szép örökséget hagyhatunk mi is magunk után.

Szilágyi László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Filippiben végzett missziómunka miatt Pál és Szilász igazságtalanul szenvedett, és börtönbe kerültek. Közben a börtönőr megtért, és háznépével, akik hittek, be is merítkeztek még azon az éjszakán. A város elöljárói másnap megüzenték a börtönőrnek a törvényszolgákon keresztül, hogy bocsássa szabadon az apostolokat. De mivel nyilvánosan megverték, és börtönbe zárták őket ítélet nélkül, pedig római polgárok voltak, ezt Pál és Szilász nem hagyta annyiban. Azt kérték, hogy jöjjenek el az elöljárók, és maguk vezessék ki őket, ne titokban bocsássák el, mint valami gonosztevőket.