RMBGySz*

2019. június 16., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Isten, a csalódott Atya

Igehely: Ézs 1:1-9; Kulcsige: 1:2b „Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem!”

Isten csalódott népében, fiaiban. Atyai szíve tele van fájdalommal hűtlenségük miatt, mert elfordultak tőle, és saját eszük szerint jártak. A természetből vett hasonlattal mutatja be az Ige, hogy sokszor az állatnak több esze van, mint az embernek, hiszen az ökör és a szamár tudja, ki gondoskodik róla, és ki eteti. Ezért ragaszkodik, ha nem is személyesen a gazdához, de a forrásokhoz, amik tőle származnak: a jászolban lévő eledelhez.

A csalódás fájdalmas érzés. Amikor bízunk a másikban, terveket szövünk vele kapcsolatban és életünk részévé tesszük. Egyszer csak rájövünk, hogy elhagytak, elárultak. Ilyenkor egy világ dől össze az emberben. Ilyesmit élnek át az elhagyott házastársak, de azok a szülők is, akiket gyermekeik magukra hagytak. Ilyenkor fogalmazódik meg az a sóhaj: „ezt nem vártam tőled!”

A Biblia Istent sokszor úgy mutatja be, mint a nép Atyját. „Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam.”(2Móz 4:22) Ez a gondolat végigvonul az egész Szentíráson. Az Ószövetségben Izráelt tekintette fiának, az Újszövetségben pedig a Jézust befogadó és a Szentlélek által újjászületett embert. Ebből kifolyólag ez a kapcsolat sokkal mélyebb és bensőségesebb, mint a jószág és tulajdonosa viszonya, vagy bármilyen más kapcsolati forma: teremtő – teremtmény, király – alattvaló, úr – szolga, de még a férj – feleség kapcsolatánál is. Éppen ezért fájlalja Isten annyira, hogy fiai elpártoltak tőle, nem ismerik őt, nem értik meg, elhagyták, megvetették, ellenkeztek vele. Mindez nagyon gyakran megtörtént régen és most is!

Isten nyomatékot ad szavainak azáltal, hogy tanúul hívja az eget és a földet, és így panaszolja: „Fiaimat felneveltem”. A nevelés sok mindent magába foglal. Először is fizikai értelemben azt jelenti, hogy gondoskodik, táplál. Lelki értelemben pedig tanít, irányt mutat, nevel. Isten a maga részéről mindent megtett, hogy az övéi érett, felelős személyek legyenek. Gondoskodik rólunk, tanít bennünket, Jézus által példát mutat, Szentlelke pedig bátorít és erősít minket. Ne okozzunk csalódást Neki!

Gondolkozz el, hogy életviteled nem okoz-e csalódást Istennek? Vizsgáld meg, hogy magatartásoddal, bűneiddel nem szomorítottad-e meg a Szentlelket?

Nagy Tibor

Imaáhítat: 

Könyörögjünk megszentelt életért! – 1Pt 1:13-16

Bibliaóra: 

Tisztaság és készenlét – Zof 1:12-18; 2:1-13; 3:11-20 (Zof 2:3)

DÉLUTÁN | 

Péter elhívása

Igehely: Mt 4:17-22

A halászok aznap is kimentek a tengerre halászni, mert ez volt a munkájuk. Péter és testvére, András is végezte napi teendőjét. Munka közben érte őket Jézus elhívása. Nem egy különleges, ünnepi alkalom volt ez a zsinagógában vagy a templomban. Nem ők mentek a templomba az Istenhez, az Isten jött hozzájuk, mégpedig akkor, amikor a legkevésbé várták.

Jöjjetek utánam! Álljatok mögém, és kövessetek! – szólt a meghívás. Milyen erő és hatalom volt Jézus szavaiban, aminek azonnal engedelmeskedtek! Ma az emberek nagyon nehezen kötelezik el magukat. Ez igaz az élet minden területén. Nehezen szánják rá magukat a házasságra, más dolgokban is szeretnek függetlenek maradni. Ugyanígy Jézus követésére is vonakodva szánják magukat. Persze, van ebben bölcs megfontoltság is. Mert voltak, akik elsiették odaszánásukat, bemerítkezésüket. De vajon mi volt az, ami Pétert, Andrást és a többieket meggyőzte, hogy azonnal cselekedjenek? Talán titok marad számunkra. Jézus híre, megtérésre szólító üzenete már előbb elérkezett hozzájuk. Hívásában is érezhették azt a hatalmat, ami különbözött az írástudókétól és másokétól. Mindenesetre nem mérlegeltek, hogy mi lesz velük, miből fognak megélni, hogy tartják el családjukat, és mit fognak mások mondani róluk? Nem kérték ki senki véleményét, még a szüleikét sem. Pál apostol a Galatákhoz írt levélben a következőket írja elhívásáról: „De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel...” (Gal 1:15-16).

Jézus elhívásában benne van a küldetés is: „emberhalászokká teszlek titeket”. Előre közölte velük a célt. Amikor Péter és társai elindultak Jézus után, tudták, mi vár rájuk. A „teszlek titeket” kifejezésben benne van a képzés és felszerelés gondolata, de az is, hogy megkapnak minden szükségeset. Jézus ma is hívja az embert: „Jöjjetek énhozzám!” „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Aki válaszol a hívásra, azt további küldetésben részesíti: „Menjetek el!” Téged is hív és küld!

Nagy Tibor

2019.06.16.

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.