Igehely: Róm 12:1-2; Kulcsige: Róm 12:1 „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.”
Az evangélium lényege, hogy elveszettség szempontjából nincs különbség ember és ember között, mindenki ugyanabban az állapotban van az Istentől való távolság miatt. Az ember ezt nem tudja áthidalni, mert a távolságot a bűn okozza, aminek következménye a halál. Az evangélium azonban ennél többet is mond: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8:34,36). Pál azt is kifejti, hogy ez hit által működik. Elhiszem annak történelmi valóságát, amit Isten Jézusban cselekedett: az Ige testté lett, azaz valóságos ember, hozzánk mindenben hasonló, kivéve a bűnt, meghalt a bűneimért, és feltámadt a harmadik napon, hogy mint győztes Szabadító, a valóságos szabadságot elhozza az életembe. Ezért „nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8:1-2). Tehát az élet és a Lélek törvénye felváltotta a halál és a bűn törvényét azoknak az életében, akik Jézusban hisznek.
Csak ezután következhet az, amit alapigénk kér. Mivel szabad vagyok a bűntől, lehetőségem van arra, hogy ne éljek szolga módjára, hanem képes legyek gondolkozásban elszakadni a világtól. Az Istennel való személyes kapcsolat viszi véghez ezt a megújulást a hívő emberben az Ige tanulmányozása által. Az ember elkezdi Isten akaratát keresni, majd tenni is. Most már tudja, hogy a világ az ördög megtévesztése alatt áll, ezért a válaszokat illetően elfordul onnan, s odafordul Isten szavához. Majd a magtalált válaszokat beépíti az életébe. Nem csak elméje újul meg, hanem a megújult elme vezeti immár egész emberi valóját.
Ha Pál ezt a megváltás evangéliuma előtt mondaná, akkor ez csak egy szép elmélet volna, s azt mondaná rá az ember: de jó is lenne! Mivel azonban a megváltott emberben ugyanaz a Lélek van, aki Jézust is feltámasztotta a halálból, Ő képes a mi testünket megeleveníteni, hogy mi benne, mint Isten templomában, okos istentiszteletként, cselekvő élettel tiszteljük az Istent.
Ferenczi Lajos
Imaáhítat: Kérjünk erőt az élethosszig való kitartó várakozáshoz! – Zsolt 130:5
Bibliaóra: Hogyan szolgáljunk? – Tit 1:5-16 (1Thessz 5:14)
Várakozás az Igére figyelve
Igehely: 2Pt 1:12–2:3; Kulcsige: 2Pt 1:19 „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.”
Egyértelmű, hogy a levél megírásakor Péter lelkében még él az a biztos kijelentés, melyet földi élete végéről kapott Urától. Az apostol fontosnak tartja, hogy a gyülekezetből se vesszen ki ez a biztos meggyőződés: Jézus, az elhunytak feltámadásának zsengéje visszajön, hogy a szenteket dicsőségesen bevezesse az Ő örök országába.
A földi életben mindennek megvan a maga fontossága: az egészségnek, az anyagiaknak, a gyülekezeti közösségnek, a szoros házassági és családi kapcsolatoknak stb. Adott ponton azonban az az egy marad igazán fontos, hogy van bemenetelünk Jézus örök országába. Enélkül ugyanis a halál mindentől – kezdve a kevésbé fontos dolgoktól a nagyon fontos dolgokig és személyekig – kegyetlenül elszakít. Ez a reménység azonban arról szól, hogy bár a halál, mint utolsó ellenség, itt van még közöttünk, de le van győzve, és teljesen meg lesz semmisítve.
Péter arról is szól, hogy ennek a reménységnek az alapja a prófétai beszéd, ami mögött maga az élő Isten van. Isten írott kijelentése konkrétan beszél arról, hogy bár a bűn miatt bejött a halál az ember életébe, de Isten nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Továbbá Istennek ez az akarata, mint lehetőség, teljesen megvalósult Jézusban, az Isten Fiában, ugyanis aki hisz Őbenne, megtér és Őt követi, az arra a csodálatos keskeny útra lép rá, amely az életre visz.
Egy kérdés van már csak: mi garantálja, hogy az írott bibliai szöveg, mely ezt a reménységet tartalmazza, megbízható? Péter azt mondja, hogy Jézus történelmi személye a garancia erre. Annak a Jézusnak a történelmi valósága, akiről Péter és tanítványtársai, mint szemtanúk, beszélnek. Akit ők megismertek, mint valóságos embert, majd a hegyen saját szemükkel láthatták isteni dicsőségét és hatalmát. Ez a Jézus garantálja, hogy az örök élet nem mese, hogy megbízható a prófétai szó, a teljes Biblia, és megéri figyelni rá, mert világosságot gyújt az életedben, és az életre vezető út szövétnekének bizonyul. „…de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2:17).
Ferenczi Lajos
