2022. április 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Ő is kérdez

Igehely: Lk 20:1-8; Kulcsige: Lk 20:3 „Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem.”

A kérdés-felelet ősidők óta a tanítás-tanulás elévülhetetlen eszköze. Ám kérdezni nemcsak az ismeretszerzés őszinte szándékával lehet. Jusson eszedbe „az ősi kígyó” (a paradicsomban): már az ártatlannak látszó kérdése is gyilkos szándékú hazugság! (1Móz 3:1) …De sokféle lehet egy kérdés indoka! Itt is a „kígyók, viperafajzatok” (a vallási elöljárók) kérdeznek először. De miért is? Mert nem fogadják el az igazságot: Jézus az Atyától jött, Ő „az Isten Szentje” - személyében „elközelített az Isten országa”. Ő a Messiás! De „az ördögtől valók” (Jn 8:44) erről hallani sem akarnak. Sőt: Jézus templomtisztítását követően már „azon voltak, hogy elveszítsék” Őt. Ezért a kérdésük: „milyen hatalommal cselekszed ezeket?” A szándékuk pedig csapdaállítás. Előítéletük azt sugallja: Jézus nem fogja tudni igazolni magát. Micsoda vakság, micsoda szereptévesztés – és micsoda megszégyenülés! Mert Jézus, az Isten Fia, akinek „adatott minden hatalom”, de a „felülről származó bölcsesség” is, a szívekbe lát. Válasza: visszakérdezés; s egyben méltó leleplezés: a gonosz szándékú kérdezők nem ismerték fel Jánosban a prófétát, Jézusban az Isten Fiát. A kettő közös tőről fakad – neve: hitetlenség.

Jézus, a Megváltó, most is kérdez: Te „kinek mondasz engem”? (Mk 8:27)

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Ábrahám megáldatása az Úr Jézusban teljesül

Igehely: Gal 3:6-14; Kulcsige: Gal 3:14 „... azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.”

Nem csoda, hogy az Újszövetség több, mint nyolcvanszor említi Ábrahámot, hiszen az ő életében kezdett kibontakozni Isten hosszútávú üdvterve. Mivel „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt ezért igaznak fogadta el”, ő kapta a drága (evangéliumi) ígéretet is: „általad nyer áldást a föld minden népe. Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.” Pál azért tartja fontosnak hangsúlyozni, hogy „az igaz ember hitből fog élni” (Hab 2:4), mert amiképpen a galáciaiak előtt, úgy ma is két út áll az üdvösséget kereső Isten népe előtt. Az egyik a törvény útja. Ám Isten átka marad azokon, akik a törvény betöltésében keresik az életet. A másik út a hit útja; azoké, akik a vak önbizalom helyett Isten megigazító kegyelmére bízzák magukat. Az ilyeneké az áldás és az élet – ők „Ábrahám fiai”.

Izráel áldásai földiek és anyagiak voltak, a mieink mennyeiek és szellemiek. Izráel elveszítette a magáét bűnei miatt, a miénk örökre bizonyos marad Krisztusban. Pálnak igaza van: Ábrahám megáldatása az Úr Jézusban teljesül. Mert nekünk olyan főpapunk van, aki „átokká lett értünk”, hogy „egyetlen áldozattal” (Zsid 10:4) bennünket örökre áldottá tegyen! (Zsolt 21:7) Ezért „nézzünk fel Krisztusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére”! (Zsid 12:2)

Leopold László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
15 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 149:1–9; Kulcsige: Zsolt 149:1 „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!”

Isten azért teremtett minket, hogy dicsőítsük őt. Ha nem őt dicsőítjük, akkor valami más van az éle-tünkben, amit imádunk. Mindig. Mert így vagyunk teremtve. Lehet, hogy önmagunkat imádjuk, dicsőítjük, vagy a képességeinket, a teljesítményeinket vagy a vagyonunkat. Csak az a baj, hogy minden más Istenen kívül bálvánnyá válik az életünkben, egyre nagyobb áldozatokat kér, és végül tönkreteszi az életünket. Ezért van, hogy a Biblia és főleg a Zsoltárok könyve felhív minket, hogy dicsőítsük az Urat! Hogy ő legyen az imádatunk tárgya, mert ez a helyes.