2023. május 16., kedd

DÉLELŐTT | 
Jó példa az odaszánásra Macedóniából

Igehely: 2Kor 8:1-6; Kulcsige: 2Kor 8:5 „És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.”

Jónak lenni jó. Biztosan ismeri a kedves olvasó a karácsonykor látható tévéműsort, amiben valamilyen szervezet támogatására gyűjtenek adományokat. Több százmillió forintnyi adakozás gyűlik ilyenkor. Kiktől? A kimutatás szerint a kis jövedelmű, vagy kisnyugdíjas emberek adják az összeg nagy részét. Igaz lehet rájuk, hogy erejük felett is segítenek.
A macedón közösség is így segítette a jeruzsálemi szegény testvéreket. Ők nemcsak a korinthusiaknak példák, hanem nekünk is. Mit tanulhatunk tőlük? Könyörögve, esedezve kérték, hogy részt vehessenek az adakozás szolgálatában. Ez annak a nagy döntésnek az eredménye, miszerint ők önmagukat odaadták az Úrnak.
Testvérem! Te kérni szoktad, hogy részt vehess a szolgálatban, vagy inkább kéreted magad? Esedezel, hogy kivehesd a részed, vagy másoknak kell könyörögni, hogy végre vállalj valamit? Mivel rendelkezhet az Úr az életedben? Ha magadat neki adtad, akkor a lényeddel együtt minden az övé.
Csodálatos, hogy a macedón gyülekezet ereje felett adakozott. Mit is jelenthet ez? Ezen érdemes gondolkodni.

Takács Zoltán

DÉLUTÁN | 

Isten ereje: a kereszt Igéje

Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:18 „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”

Van-e olyan egyetem, ahol az üdvösséget hirdetik meg a tanulmányok céljaként? Nincs ilyen. A legkiemelkedőbb elit egyetem sem nyújthatja az üdvösséget. Bármilyen tudást, tapasztalatot halmoz fel egy iskola, igaz lesz rá, hogy Isten bolondsággá tette a világ bölcsességét. Ez nem azt jelenti, hogy nincs értelme és bizonyos értelemben haszna annak, amit átadnak, de a leghasznosabbat nem képesek nyújtani. Nem tudnak üdvösségre vezetni.
Ezzel szemben a sokak által bolondságnak, haszontalanságnak, idejét múlt, üres fecsegésnek minősített igehirdetés által üdvözíteni tudja Isten a hívőket. Az igehirdetés ugyanis nemcsak ismeretet ad át, hanem erőt közvetít. Mégpedig Isten erejét, ami képes a bűnös embert üdvösségre vezetni. A keresztről való beszéd bolondságnak tűnhet. Aki komolyan veszi, annak a megtartást, az üdvösséget fogja jelenteni.
Gondold végig, hogy ezen a világon csak tudásra vágysz, vagy üdvösséget jelentő ismeretre is? Minek tartod a keresztet? Mit tartasz fontosnak Jézus szolgálatából? Igaz-e már rád is, hogy nem akarsz másról tudni, csak Jézus Krisztusról, róla is, mint megfeszítettről?

Takács Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 18:23–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”

Ma reggeli igeszakaszunk bepillantást enged az első gyülekezetek megalakulásába és az ott lelki szolgálatokat végző testvérünk életébe. Apollós áldott eszköze volt az Úrnak, akiről azt olvassuk, hogy ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt, továbbá, hogy buzgó lélekkel és helyesen hirdette az Igét. Aztán az következik, hogy de csak a János keresztségét ismerte. Mi volt a lényeges különbség János keresztsége és az Úr Jézus által képviselt keresztség között? Erre Keresztelő János adja meg a választ: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek...