Augusztus 29 – Hétfő

d. e. A megvetett ismeret következménye – Hós 4:1-19

Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. (Hós 4:6)

Hóseás Isten nevében emel vádat a folyamatosan bűnöket elkövető Izráel ellen. Van két tanulság, amire tanít bennünket ez az igeszakasz:

Ha van Isten-ismeret, használjuk fel mások javára. (1. v.). Haggeus tudta, mit mond az Úr igéje, és ezt továbbadta. Mindaz, amit az Istennel való kapcsolatunkból kapunk, azért kapjuk, hogy másokkal is megosszuk. Isten azért ad áldásokat, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen mi is áldások legyünk.

Ha nincs Isten-ismeret, ez azért van, mert megvetjük azt. A személyes Isten-ismeretünk hiányának oka lehet a lustaság, a rendszertelen időbeosztás, a büszkeség.  Ha valami meggátolja az Isten-ismeret kibontakozását, ennek meglesz a negatív következménye. A 2. vers taglal néhány következményt: esküdözés, hazudozás, ölés, lopás, paráználkodás, betörés, vérontás. Az Isten-ismeret elsajátítása lehetséges! Isten megígérte: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsolt 32:8).

Mi az, amit kaptunk legutóbb az Istennel való kapcsolatunkból, és amit másokkal megoszthatnánk? Mi az, ami meggátolhat, hogy Isten-ismeretünk tovább gyarapodjon? (Szűcs Dániel)

 

d.u. Légy gazdag az Úrtól kapott kincsben! – Jel 3:14-22

Amikor az ember a gazdagságról beszél, elsősorban anyagi javakra gondol. Mennyi a jövedelmünk, milyen márkájú járművekkel és ruhákban járunk. Nem volt ez alól kivétel a laodiceai gyülekezet sem. Gazdagságát földi mérce alapján mérte: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam”. Isten azonban arra hív bennünket, hogy a Tőle kapott gazdagság legyen a mércénk. Minden gazdagság, amire Isten áldása nélkül teszünk szert, mulandó. Amit viszont Isten ad, maradandó. Isten bátorítja a laodiceai gyülekezetet, hogy „végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss” (18. v.).

Mindebből a tanulság számunkra a következő: kérjünk Istentől való gazdagságot, mert az maradandó! Használjuk az Úrtól kapott kincseinket, ajándékainkat, mert ez a feladatunk! „Kérjetek és adatik nektek,...” (Mt 7:7). Ha kérjük, akkor megkaphatjuk, de nem hiába. Ne tartsuk meg magunknak, hanem szolgáljunk velük mások javára. Felelősség van rajtunk: legyünk gazdagok az Úrtól kapott kincsben! (Szűcs Dániel)