Január 3 - Vasárnap

d.e. Jézus elhívásának ereje – Mt 4:18-22

Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. (Mt 4:20)

Amikor itt járt a földön és hirdetni kezdte a megtérést és a mennyek országa elközelítését, az Úr Jézus fontosnak tartotta, hogy embereket hívjon követésére, akik tanítványai lesznek, és vele együtt fognak munkálkodni Isten országának az ügyében.

Amikor a galileai tenger partján járt, nem sétálni, nem is napozni ment oda, hanem figyelni és arra alkalmas embereket elhívni az Ő követésére és szolgálatára. Jó helyen járt, tudta hova kell menni. Meg is látott két testvért, Pétert és Andrást, és megszólította őket: „jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket”. Határozott, érthető és célt adó megszólítás, elhívás volt ez! Követték is azonnal. Ott van már a két tanítvány Jézus nyomában, de Ő nem áll meg, mert kellenek még emberek a munka végzéséhez. A továbbhaladás, a figyelés nem volt hiábavaló, mert újabb testvérpárt vett észre, őket is hasonló módon szólítja meg, és ők is azonnal követik.

Így történt ez, amikor az Úr Jézus itt járt a földön, de hogy van ez napjainkban? Lehet, hogy észre se vesszük, de Ő Szentlelke, igéje, megbízottjai által ma is ugyanúgy keresi és hívja az embereket az Ő követésére, a szolgálat végzésére.

Kedves Olvasó, mivel foglalod el magad? „Halászással”, mint Péter és András, arra várva, hogy begyűljenek a „halak”, és kiemelhesd a hálót, örülve a jövedelemnek? Vagy, mint Jakab és János, tele reménységgel „kötözgeted hálódat”, bízva a jövő sikereiben? Ne feledd, bárhol vagy, bármit teszel, Jézus keres és hív téged, és ezt mondja: „KÖVESS ENGEM”! Legyen előtted a tanítványok példája, ők otthagytak mindent, és követték Jézust. Ha az élet tengerén testvéreddel, barátoddal, hitveseddel evezel, igyekezz meggyőzni őt is, hogy együtt kövessétek Őt. Ha mégsem sikerül, TE DÖNTSD EL, hogy KÖVETED, mert megértetted az elhívást, és Lelke által meggyőzött. Szent meggyőződéssel mondd: „Ha nincs is társam, követem mégis Őt”. (EJ)

 

Imaáhítat: Könyörögjünk gyülekezeteink békességéért! – Jn 14:27
Bibliaóra: Óvakodjunk a lelki lázadástól! – Ézs 1:1-5, 10-20  
Aranymondás: Ézs 1:18

 

d.u. Imádság az újrakezdésért – Neh 1:1-11

A zsidó nép egy része már hazatért a fogságból, és letelepedett Jeruzsálem omladozó falai között. Az áldozat rendje és a templom körüli szolgálatok még nem álltak helyre. Döcögött az élet Jeruzsálem utcáin. Nehémiás a távoli Babilonban jutott információkhoz az otthoni állapotokról, és megindították a beszámolók. Ekkor egy olyan könyörgést mondott Istennek, ami az egész életét megváltoztatta: sorsközösséget vállalt elődei bűneivel, és elkötelezte magát a hazatértek és azok nehézségei iránt. Imája olyan lavinát indított el, ami felforgatta az életét: elhagyta főúri pozícióját, otthonát, és beállt a romeltakarítás és alapozás munkájába. Döntése népe történelmét változtatta meg.

Mindannyiunk életében előfordult már, hogy újra kellett kezdenünk. Az újrakezdést összetöretések, kudarcok előzik meg, és könnyek öntözik. Hogyan kezdhetjük újra? Hogyan kezdhetünk újat?

Nehémiás felismerte, hogy ősei nagyon elrontották a dolgokat. Annak ellenére, hogy ő akkor még nem élt, imájából azt látjuk, hogy felelősnek érezte magát ősei tetteiért, és jogosnak tartotta Isten büntetését. Felismerte a hibákat, bánkódott miattuk, de habozás nélkül szembenézett velük, és vállalta a következményeket. Ezt jelenti a terepfelmérés és a romok eltakarítása.

A munka piszkos, keserű része után következett a verejtékes, sziszifuszi fáradozás: az alapozás. Nehémiás felismerte a cselekvési lehetőséget, és megragadta a pillanatot, nem tétovázott, azonnal Jeruzsálembe költözött, és elkezdte a falak újjáépítését.

Az újrakezdés radikális változásokban mutatkozik meg: új tervek és életcélok, új kapcsolatok, megújult értékrend. A hibák felismerését a pillanat megragadása, és bátor tettek kell, hogy kövessék. És az újrakezdés jutalma, egy megújult, gyümölcsöző élet.

Nehémiás újrakezdését az ima keretezte be. Amint megszületett benne a hazatérés gondolata, hálát adott Istennek az útért, amin eddig végigvezette, a hála cselekvésre ösztönözte, és könyörgéssel folytatta. A könyörgés pedig meghallgatásra talált és lehetőségeket nyitott. A lehetőségekkel pedig szabadon gazdálkodhatunk. Ez már a mi felelősségünk.

Akarjuk az újrakezdést? Vállaljuk a szégyent a tévedéseinkért? Megragadjuk a lehetőséget? Beállunk az alapozás és falazás verejtékes munkájába? (EJ)