d.e. Jézus és a folyamatos ima – Lk 21:34-38
Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erő-tök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt. (Lk 21:36)
Jézusnak a végső időkről szóló nagy beszédét olvashatjuk itt a 21. fejezet 5. versétől. Szó van a templom lerombolásáról, a tanítványok üldöztetéséről, Jeruzsálem elfoglalásáról és az Emberfia visszajöveteléről. Urunk prófétai beszédének a feljegyzésénél Lukács eltér attól, ami Máténál és Márknál található.
Lukács nem mondja azt, hogy Jézus kiment a templomból. A 21:5-ben Krisztus még bent van a templomban, hiszen az emberek felhívják a figyelmét, nemcsak a templom köveire, hanem a fogadalmi ajándékokra is, és azok mind a templomban voltak elhelyezve. A beszéd végén levő 37-38. versben leírt megállapítás is jelzi, hogy prófétai tanítását a templomban kezdte el sokak füle hallatára.
Velünk is megtörtént már, hogy megcsodáltunk egy-egy templomot: stílusát, régiségét, köveit, padjait, díszítését. De ha az ilyen csodálat nem jelent többet az esztétikai élvezetnél, és elmarad az igazi szellemi imádat, mint akkor a zsidó népnél, akkor az ember felkészületlen marad Krisztus visszajövetelére.
Nem tartozik a hívő emberre az idők és alkalmak kutatása, de azt már tudjuk, hogy a templom lerombolása és Jeruzsálem elfoglalása megtörtént Kr.u. a 70-es években. Tehát, ami még hátravan, amire készülnünk kell, hogy ne érjen váratlanul, az Krisztus visszajövetele. Erőteljes az Úr figyelmeztetése, hogy szüntelenül könyörögjünk. Legyünk éberek, ne nehezedjen meg a szívünk a földi dolgoktól, hisz ebben a világban nekünk bizonyságot kell tennünk az Úr Jézusról. Első olvasásra leráznánk magunkról ezeket a szavakat: mámor, részegség –, de „nem vagyunk-e el” sokszor a saját kis dolgainkkal, kényelmes életünkkel, hogy szinte mámorosak vagyunk bele? Közben a szívünk egyre nehezebb lesz, és már csak a földi gondjaink megoldásáért imádkozunk az Úrhoz. Jaj, ne legyen ez így!
Vannak-e dolgok, amelyeket Isten a szívedre helyezett, imádkozás végett? Kértél-e már meg másokat, hogy imádkozzanak érted? (KS)
Imaáhítat: Imádkozzunk meg nem tért családtagjainkért! – ApCsel 16:31
Bibliaóra: A hitetlenség veszélye – Lk 19:41-44; 20:9-19
Aranymondás: Jn 5:24
d.u. Végezd az Úr munkáját! – Lk 12:35-48
Jézus újból megszámlálhatatlan sokaság előtt tanít. Előbb csak a tanítványaihoz beszél (1. v.), de Péterben már a tanítás közben felmerül a kérdés, hogy amit most hall, az csak nekik szól-e, vagy a többieknek is (41.v.).
Az Úr Jézus figyelmezteti őket, hogy szükségleteiket illetően bízzanak a mennyei Atyában, de emellett folyamatosan legyenek készenlétben, folyamatosan várják az Emberfiát. Ha az ott ülők fülével hallgatjuk most újra Jézus szavait, akkor rádöbbenünk, hogy sokaknak még kérdés volt, hogy Jézus-e a Krisztus, a Küldött, az Eljövendő. Ő köztük volt, bár sokan nem ismerték Őt fel. Eljött közéjük az Emberfia, amely órában nem is gondolták. Ezért kellett az akkor élő emberek vigyázva várjanak.
A keleti országokban övet viseltek a hosszú, leomló öltözékhez. Ha valaki gyors járásra vagy munkára készült, akkor a derekát felövezte. Ugyanezt az előre készülést jelzi a meggyújtott lámpa is. Jézus egy rövid példázatban figyelmezteti őket, hogy virrasszanak, hasonlóan az urukat váró szolgákhoz. Mert boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor megjön, várakozásban talál. Az ilyen szolgáknak maga az úr kezd el szolgálni ezután. Ma már, távolabbról szemlélve, tudjuk, hogy Jézus másodszor is el fog jönni, így hát várjuk Őt. A megjövő úrnak annyira tetszik szolgái várakozó magatartása, hogy szerepet cserélnek. Bengel, német bibliakutató a 37. verset Isten legnagyobb ígéretének tekintette.
Péter kérdésére az Úr nem is válaszol, csak folytatja tanítását: „Ki tehát a hű és okos sáfár?” Az a szolga, aki végzi azt, amit az ura rábízott. És itt a sáfár munkáját említi Jézus, aki nem a magáéból gazdálkodik, de ami rá van bízva, azt a megfelelően időben kell, hogy szétossza a rábízottaknak. De jaj annak a szolgának, aki elkezdi a maga ügyeit rendezni, elkezd gyűjtögetni, élvezni az életet és közben a feladatáról megfeledkezik! Ezt a szolgát az Úr majd „kettévágatja.” Megérdemelt, szigorú büntetés!
Krisztus visszajövetelének időpontja bizonytalan. Ha már a szolgája vagyok, akkor egyszerűen csak az a dolgom, hogy várjam Őt, és tegyem azt, amit rám bíz: tápláljam Isten népét. Fő felelősségem nem az anyagi dolgokkal van kapcsolatban (13-21; 33-34.v.), hanem, hogy mit teszek az emberekkel, mert ők a fontosak. (KS)
