Április 10 – Hétfő (Húsvét nagyhete)

d.e. Ne csak kérj! Adj is! – Mk 11:12-14, 20-26; Kulcsige: Mk 11:25

És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Mk 11:25)

A terméketlen fügefa esete, amit Jézus erőteljes jelképnek szánt, azt közli velünk, hogy Isten gyümölcsöt vár tőlünk.

A gyümölcs – a megváltozott élet, engedelmesség, szolgálat – Isten kegyelmének eredménye az életünkben. Ha kegyelmet kaptunk, annak meg kell látszódnia az életünkben. Ne csak kapj, hanem adj is!

Jézus jelképes gesztusa első értelmezésben az ószövetségi népre vonatkozott. Megérkezett a király Jeruzsálembe, és amikor számon kéri a gyümölcsöt, nem talál.  Ha ma körülnézünk Isten népe között, ma is sok gyümölcstelen embert láthatunk. Jaj nekünk, ha ebben az állapotban maradunk!

Amikor a fa elszáradásán csodálkoztak a tanítványok, Jézus imádkozni tanította őket. Az imádkozásról két fontos dolgot említett az Úr Jézus: a) hittel kell imádkozni, b) meg kell bocsátani embertársainknak. A megbocsátás kegyelemgyakorlást (adást) jelent. Itt is érvényes az igazság: ne csak kérj, hanem adj is! Ha mi nem bocsátunk meg az embereknek, az Úr sem bocsát meg nekünk (Mt 18:35).

Ha Jézus most életed fájához közeledne, milyen gyümölcsöt (nem) találna ott? (KJ)

 

– Jézus szavai a keresztről –
d.u. „Atyám, bocsáss meg nekik” – Lk 23:32-34

Ezek voltak Jézus első szavai a kereszten. Lukács úgy mutatja be Jézust, mint megbocsátó Messiást. Még halála órájában sem önmagával volt elfoglalva, nem sajnáltatta magát, nem vádolt, nem gerjedt haragra. . Kérte az Atyát, hogy bocsásson meg azoknak, akik részt vettek megfeszítésében, és adta bocsánatát az egyik latornak, akit vele együtt halálra ítéltek.

Kedves megváltott gyermeke Krisztusnak! Jöjj, és ma este zarándokoljunk el lélekben egész a keresztig és emlékezzünk arra, hogy a mi bűneink juttatták Őt oda. Ő vállalta az egész világ bűnét, hogy maga vigye azt fel a keresztfára érettünk, helyettünk és miattunk. És milyen jó, hogy ebben a hitben élve, tudjuk azt, hogy a mi bocsánatunk a kereszttől ered. Ott kaptunk szabadulást bűneinkre, ott gyógyultunk meg az Ő sebeiben, és onnantól kezdve lett az életünknek igazi értelme és célja. Attól kezdve mindennap az Ő irgalmából és bocsánatából élünk. Ha pedig még sötét előtted mindaz, ami a kereszten történt, és még nincs mire emlékezned, akkor lélekben indulj el még most, és alázatosan tarts bűnbánatot, kérd bűneid bocsánatát, mert még ma este te is részesülhetsz bocsánatában. Adja az Úr, hogy így legyen! (NIs)