Április 11 – Kedd (Húsvét nagyhete)

d.e. Irigység Jézus iránt – Mk 11:15-19, 27-33; Kulcsige: Mk 11:18

Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság álmélkodott a tanításán. (Mk 11:18)

Jézus erőteljesen fellépett az üres vallásossággal és a gonosz vallási vezetőkkel szemben. Halála előtti napokban tekintéllyel ítélte meg a bűnt és a hamisságot.

Jézus Krisztus tekintélye szilárd alapokon nyugodott: az Atyától kapott lelkierőn, az igazság látásában és kimondásában, valamint szolgáló életén. Mint korábban, most is sokan szerették tanítását és hallgattak rá. A vallási vezetők azonban irigyek voltak.

Az irigység közösséget romboló bűn. Vizsgáljuk meg őszintén életünket, hogy van-e bennünk irigység. Szükségünk van a Szentlélek világosságára. Hogy az irigységet elkerüljük vagy legyőzzük, legyünk megelégedettek. Higgyük, hogy sorsunkat Isten határozta meg úgy, mint másokét is. Elégedjünk meg azzal, amit nekünk Isten adott és örüljünk neki. Ha valaki méltatlanul törtet, vagy balga módra gyűjt, ne bosszantson bennünket, imádkozzunk inkább érte és hagyjuk ügyét Istenre. Törődjünk a magunk dolgával, és végezzük hűségesen azt, amit ránk bízott az Isten. 

Vannak-e olyan területek vagy személyek, ahol, vagy akikkel szemben megkísért az irigység? Mit tehetnél annak érdekében, hogy elégedettebb légy? (KJ)

 

d.u. „Ma velem leszel a paradicsomban!” – Lk 23:39-43

Jézusnak ez a második kijelentése a kereszten. Ezek a szavak világosan értésünkre adják, hogy Jézusnak volt és van hatalma a bűnöket megbocsátani és embereket megigazítani Isten előtt. Amíg a főemberek csúfolódtak, a katonák kigúnyolták, és a megfeszített gonosztevők közül az egyik káromolta, addig a másik gonosztevő megítéli önmagát, bűnbánatot tart és hisz Jézusban. Szavai a megérdemelt büntetés elfogadását mutatják, és meglepően mély hittel fordul oda Jézushoz, a Messiáshoz, és mindazt, amivel még rendelkezik, az Úrnak adja: szívét és szavát. Milyen jól járt, hogy a megfeszítettben felismerte Izráel királyát. Milyen nagy kegyelem! De aki az ilyen késői kegyelemre spekulál, nem biztos, hogy elnyeri. Ennek az embernek nem volt már többé lehetősége arra, hogy bizonyságot tegyen Jézusról, de megértette Krisztus szavaiból ott a kereszten azt, hogy számára is van kegyelem és Krisztus országának ő is a birtokosa lesz. Mert Vele lesz a paradicsomban! Nincs annál magasztosabb tudat itt ezen a földön, mint az, hogy amikor földi pályafutásunkat befejezzük, Krisztus megváltottaiként mind vele leszünk! Vigyázz, vedd komolyan üdvösséged, bűneid bocsánatát, hogy te is Vele lehess! (NIs)