Április 27 – Csütörtök

d.e. A Lélek láttatja meg az elhívás nagyságát – Ef 1:15-23; Kulcsige: Ef 1:18

És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között. (EF 1:18)

2014. március 20-án, egy négy és fél órás műtét után két rákos daganatot távolítottak el testemből. 1%-os esélyt sem adtak az orvosok a tovább élésre.

De Isten határidőnaplójában valami más van beírva a nevem alatt. Ez a nagyszabású próba lelki szemeimet élesebbé tette, mivel a Bibliát olvasva látom azt, amit addig nem. A napokban elmélkedtem Elizeus dolgain. A 2Kir6:8-23 részben ott áll a próféta és tanítványa Dótán piacterén. Mind a kettő istenfélő. Mindketten zsidók. Mit lát az egyik, és mit nem lát a másik? Elizeus imádkozik Istenhez, hogy nyissa meg szolgája, Géházi szemét, hadd lássa meg azt a hatalmas mennyei haderőt, amely Elizeus megvédésére gyűlt össze. Hasonlóképpen fohászkodik Pál apostol is, hogy a dicsőség Atyja nyissa meg a gyülekezet lelki szemeit, hogy meglássák az Úr Jézus Krisztus mérhetetlen hatalmát, amely által minket is feltámaszt a halottak közül. Ezt a munkát a Szentlélek elvégzi rajtad is, drága lélek, csak kérjed! S ha már megvan, lehet-e erről hallgatni? Az Úr Jézus hatalmának méreteit világossá teszi az Ef 3:14-21 szakasza. Ajánlatos a tanulmányozása! (DZ)

 

d.u. Éneklés a próbában – ApCsel 16:16-25

Kodály Zoltán zeneszerzőnk találóan fogalmazott: „Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy.” Aki nem szeret otthon énekelni, a próbában sem fog. A mai keresztyének meglepően kevés éneket ismernek. Pedig az egyik legjobb befektetés a jövőre nézve, ha már gyermekkorban, zenét, éneklést tanulunk. Rendkívül felemelő a lélek számára, ha feszült élethelyzetekben énekelni tudunk. Úgy a dallam, mint a szöveg gyógyítóan hatnak és Isten iránti bizalmat gerjesztenek. Nicolae Moldoveanu keresztyén zeneszerzőt, 7000 lelki ének szerzőjét, 12 év börtönbüntetésre ítélték a kommunista rezsim alatt, amiből ötöt töltött le. Cellatársa, Richard Wurmbrand így emlékezett vissza rá: „Egy hideg téli napon a betonra fektettek le az őrök. A rabok hangosan átkozták őket emiatt. Cellatársam viszont többre tartotta Isten dicsőítését a kommunisták szidásánál. Tiszta mosollyal az arcán arra kért, hallgassam meg azt az éneket, amelyet a hideg betonon töltött órák alatt adott neki az Isten. Egy örömmel, reménnyel, dicsőítéssel teli ének volt, amit ma sok országban énekelnek.” (KB)